VÉLEM ÉN

A fene se gondolta, hogy pont az Országgyűlés európai integrációs bizottságának akkori elnöke, Orbán Viktor kísérli meg belülről szétverni ezeket a szervezeteket. Nagy, hangzatos szó a „nemzetárulás”. De mi az, ha ez nem? 

Akadt pillanat, amikor egy világméretű hálózatról emlékezett meg, nemzetellenes globalistákról, valamint élősködő spekulánsokról, mintha csak mnemotechnikai bemutatót tartott volna, felmondva a Cion bölcseinek jegyzőkönyveit.

Összegszerűen: 4 milliárd jött külföldről az egész ellenzéki választási kampányra. S azt tudja, hogy az Ön propaganda minisztere csak a bombás plakátra ennek a tizenegyszeresét - 44 milliárdot - költött közpénzből?

Érdemes figyelni a fejleményeket. Választ kaphatunk belőle arra, hogy a magyar miniszterelnök csak rövidlátó opportunista, vagy éppen az, amire minap a parlamentben Gyurcsány Ferenc célozgatott.

Számomra különösen feltűnt, hogy a bukaresti román kutatók mennyire otthonosan mozognak a két világháború közötti vagy éppen a második világháború utáni erdélyi magyar vonatkozásokban.

A XXI. századi high-tech diktatúra legvalóságosabb ismertetőjele az ész és értelem szerepének minimalizálása vagy kiiktatása. A racionális érvek helyébe a hatalom gerjesztette zsigeri reakciók és az emóciókon alapuló dühödt indulatok költöznek...

Valószínű ősi, közös viselkedésformáról van szó, emberi közösségekben is megfigyelhető a közös cselekvést kísérő kommunikáció, amelyben a többség akarata dönt a tennivalókról, és az idő folyamán a közös akarat is változik a szükségleteknek megfelelően.

Kívülről a jelek szerint úgy látszik, hogy itthon rózsás a helyzet a katolikus egyházban. Ám ez nem ilyen egyszerű: messze nem mindenki úgy gondolkodik, ahogy ezt felülről diktálják. Csak nem ők a hangosabbak.

De az is biztos, hogy megváltozott a világ, és a lateiner értelmiséginek más lett a szerepe. Akik beleszürkültek ebbe, azok ma már alig olvashatók. Székedi Ferenc dolgozott tovább, dolgozott mindig. És végül összeállt ez a kötet...

Nem vagyok orvos, ezért nem hematológiai értelemben mondom: gyanúm szerint Takács doktor vérében egyszerre csörgedezik az ostobaság, az alkalmatlanság, a felkészületlenség és nem mellékesen hivatása szellemiségének semmibevétele.