VÉLEM ÉN

Ugyanis Brüsszelnek szerintem az egész modellváltással van problémája. A felsőoktatási intézmények autonómiájának felszámolását kifogásolja. Az egyetemek politikai megszállását nehezményezi.

Orbán kétségkívül máris elhelyezhetô a magyar történelem legsötétebb alakjainak sorában, de ebben az emberként felismerhetetlen formájában is képes lehet még tíz évig itt túlélni a magyar nép kritikus tömegének megrendítően alacsony nívójába kapaszkodva.

Most láthatjuk csak, mekkora a különbség a cseh és a magyar társadalom között. Míg ott a hazugság éppen Babis híveit bizonytalanította el, itt sokan elhitték a tavaly áprilisi választás előtt: ha az ellenzék nyer, akkor itt is ropogni fognak a fegyverek.

Nemhogy ötven, de ötszáz vagy ezer évet is visszamehetünk az időben, akkor sem találunk még egy olyan magyar vezetőt, aki akkora esélyt kapott volna a sorstól az ország ügyeinek egyenesbe tételére, mint ő. Tíz év béke, tíz év konjunktúra, tíz év pénzeső...

Nem rasszista, csak hírhedten rasszista alapművet (Raspail) ajánl elolvasásra, quod erat demonstrandum: nem tudja, mit beszél. Előre rettegek, hogy idén mit fog mondani a hajnali erős levegő és még erősebb pálinka után a déli fullasztó hőségben.

Orbán Európa egyetlen oroszbarát háborúpárti politikusa, aki Magyarországot az oroszok oldalán vitte bele a háborúba. Magyarország megint rossz oldalon áll, megint a tömeggyilkosok valódi szövetségese, és megint a vesztesek mellett áll.

Büdös az egész. A maffiauralomnál csak egy rondább van: a belső leszámolásoktól hangos, egymásra is lövöldöző maffia hatalma. Már nemcsak bűzben élünk, hanem golyók is süvítenek a fejünk fölött. Itt lakunk. Ez volna a hazánk.

A bevándorlás, mint tudjuk, valójában átvándorlás. Kicsi különbség, és mégis mekkora konok kis fakírnak kell ahhoz lenni, hogy valaki épeszű muszlimként ötezer kilométerrel a háta mögött a Pintér-művek vendégszeretetét akarja élvezni.

Háborús vészhelyzetben, ami június végéig van érvényben az intenzív katonai fejlesztésekbe kezdő Magyarországon, januárban elég volt csak a szűk FIDESZ vezérkarnak értésére adni a változtatás szükségességét. A nép felé maradt az eddigi kommunikáció...

A jelenkor magyar szellemi életének legszínesebb, legizgalmasabb egyéniségét veszítettük el. Közéletileg viszont ő volt a legboldogtalanabb emberek egyike Magyarországon, s tán a nagyvilágban is.