VÉLEM ÉN

Zenéje élni fog, amíg ember lesz a Földön. Talán mert a magyarság lelkének egy-egy darabkáját varázsolta kottafejeibe a Háry Jánostól és a Székelyfonótól a Fölszállott a páván és a Galántai táncokon át a Psalmus Hungaricusig, vagy akár a Kállai kettősig.

Fontos tovább a mindenkori Egy az Egység, a másképp vélekedők az ellenség, vagyis már megint ott vagyunk, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van. Az ellenséget persze külföldről pénzelik, Így volt ez az 1956-os forradalom leverése után.

Az persze csak nálunk számít megrendítőnek, ha a monetáris politika irányítója nyilvánosan megállapítja, amit egy elsőéves közgazdász, vagy csak egy tájékozottabb hírfogyasztó már régen lát: ez a gazdaságpolitika a szakadékba vezet...

A rendszert nem toldozni-foldozni kell, hanem leváltani, hogy mindannyian, kamionosok és orvosok, egyetemi oktatók és rendőrök, tanárok, diákok és szülők békében, gyűlölködéstől mentes országban élhessünk, reményben és valódi esélyekkel!

Ez a világidegen személyiség, ez a szélső magányra ítélt, extrém alkat, a közölhetetlenség szélén lakozó érzelmeivel egyszer csak – csodálatosképpen – százmilliók közérzetének kimondója lett. (Egy elemzésből)

A Moszkvától Budapestig virágzó szisztéma lényege, hogy az autokratának nem kell strapálnia magát felelős vagy jól kormányzással, csak arra kell figyelnie, hogy a ellenfeleket folyamatosan a lehető legdurvább rágalmakkal lejárassa...

Visszatérve a rockoperabeli Gizellára: az unható politikával szemben alternatívát jelent-e a kisbaba nemzése? Egyszer talán eljő a normális állapot, amikor ez a kettő nem egymás ellentéte lesz. De ezt már csak e kisbabák utódai fogják megteremteni.

A Nyugat-alapító Ignotus Hugó fia, József Attila barátja és szerkesztőtársa nem volt ilyen szerencsés: 1937 kora nyarán pofozkodásba keveredett az Esti Kurir szerkesztőségében őt számonkérés céljából fölkereső „szittyákkal”. Ez tette Ignotust országosan is ismertté...

Nézd meg a Telekom karácsonyi reklámfilmjét! Ja, ez így még kevés; aztán nézd meg, hogy ugyanez a reklám miként fut a többi helyen. Nocsak, kilenc országban egy tanár a „hogy vagy?” kampány főhőse, idehaza viszont buszsofőr a főszereplő.

Aztán jött a rendszerváltás, és a publicisták egyre inkább azt írták meg, amit éreznek. Mellőzték a metaforákat (a sűrített hasonlatokat, a képes beszédet), durr bele a képébe alapon fejtették ki az álláspontjukat.