VÉLEM ÉN

A német lakosságban kevesen éreztek magukban elég erőt és képességet arra, hogy szembeforduljanak a mindenkori hatalommal. A lázadás szelleme 1918-ban is csak a spontánul föllázadt katonatömegekben s a hozzájuk csatlakozott munkásokban volt meg.

Az európai testületekben nem hülyegyerekek ülnek. Nem véletlenül pedzegeti napok óta Navracsics főtárgyaló, hogy lehet, hogy „Brüsszel” új igényekkel áll elő. Lehetséges, hogy nem elégszenek meg az eddigi „korrupcióellenes vívmányokkal”.

Tőle hallottam először azt a szópárost, hogy „magyarként európai, európaiként magyar”. Vagyis: európai távlatokban gondolkozott politikában, újságírásban, futballban – abban az időszakban, amikor a meghatározó választóvonal a világban a kelet és nyugat volt.

A szegedi egyetem újságíró szemináriumán szembesültem Arany Jánossal. Elmondtam neki, hogy senki sem téveszti majd össze a költővel, mégis tehetne egy betűt a vezeték- és a keresztneve közé.

Nyugodtan látogassanak el Albániába, olcsóbb, mint Horvátország. Nincsenek ugyan autópályák, de még az utolsó restiben is jobb kaját adnak, mint bárhol népszerű és mostanra igencsak elkényelmesedett déli szomszédunknál, jóval olcsóbban.

Ez a rezsim persze nem lacafacázik egyeztetésekkel, társadalmi konszenzus kialakításával. Erővel érvényesíti a nagytőke érdekeit, miként azt Parragh László nyilvánosan elismerte az uniós minimálbér kamarai elutasításával.

Közéleti polémia érdekes módon nem abból lett, hogy a szerkesztő helyesen járt-e el, amikor Baranyi Krisztinát úgymond balról is, meg jobbról is kérdeztette, hanem abból, hogy a polgármesternek joga van-e megválogatni, kinek a kérdéseire válaszol.

Azt eddig is tudtuk, hogy Parragh minden eszközzel akadályozná a társadalmi mobilitást hazánkban, hiszen szegénysorban élő, ám ragyogó elméjű fiataljainkat is az összeszerelő-üzemek gyártósoraihoz terelné felsőoktatási intézmények helyett.

A felmérés szerint a megkérdezett ellenzéki szavazók 93 százaléka hamisnak tartja a bombás hirdetést. Adódik a következtetés, hogy velem ellentétben őket nem zavarta meg az egyetlen ellenzéki napilap kormánypárti megnyilvánulása.

Amikor a Miniszterelnökség szintén meghívott államtitkára azt mondta, „az nem jó út, hogy baloldali és jobboldali politikusok döntik el, hogy te rendes újságíró vagy, te pedig nem”, Baranyi előjött az adu ásszal.