VÉLEM ÉN

A Pravda 1939. november 30-i számában Sztálin kijelentette: „nem Németország támadta meg Angliát és Franciaországot, hanem Franciaország és Anglia támadta meg Németországot… durván elutasították Németország béketörekvéseit és a Szovjetunió erőfeszítéseit”.

Ha ott lett volna a világ összes tárgyát tartalmazó batyuja, akkor sem sikerült volna, mert hogy voltaképpen miért is utaztak ki, azonkívül, hogy Buda oromzatáról küldve lettek, azóta sem világos előttük, s földi életük során ezt már nem is fogják megtudni.

Nem tudhatom, kinél, hol húzódik a számára már átléphetetlen határvonal, de ami engem illet, még az egykori barátok kedvéért sem akarok soha többé úgy tenni, mintha egy normális, átlagos országban élnék; ma ti nyertek, holnap mi, éljen...

Pontosan ezeket a szavakat, kijelentéseket halljuk Orbán Viktortól, Szijjártó Pétertől, vagy bárki másoktól. Ezeket a semmivel alá nem támasztott, üres frázisokat, amelyek ugyan talán jól hangzanak, de semmiféle valódi tartalmi fedezetük nincs.

A keresztény életigazságokat sem kell mindenkinek követni. Annál viszont kevés visszatetszőbb dolog van, ha azok hazudtolják meg demonstratív módon, akik egyébként sportot űznek belőle, hogy másokon számon kérjék.

A cím dallamos, bár idegenül hangzik. Egy kétezres lélekszámú halászfalu a Csendes-óceán partján, San Francisco és Portland között. Itt lelt otthonra és nyugalomra Radó Béla. Néhányunknak gimnáziumi osztálytársa, a hajdani színigazgató fia.

Ha én fideszes volnék, háborogna a gyomrom attól, ami itt van, hányinger kerülgetne, amikor álságos szentfazekak a keresztény értékek védelméről, és kevert fajú országokról, valamint nem kevert fajú magyarokról beszélnének.

A legjobban a balladai stílusban megfogalmazott sejtetésektől undorodom. Ez bevett módszer a fideszes gyűlölet klubban. Elmond egy hazug, gonosz fél mondatot a másik emberről és a többit a néző fantáziájára bízza.

De nem ébredtek fel akkor sem, amikor az egyetemi szenátusok szerepe biológiai díszletté devalválódott, s az egyetemek további sorsukat illetően elveszítették minden maradék beleszólási jogukat és lehetőségüket. 

A világon mindenütt a „fajvédő” a retek náci szinonimája, nálunk viszont a szemüveges mamakedvence, aki ha kell, a Nyugat kultúrgőzekéjével szemben testével védi a csárdást, a tubusos gulyáskrémet és a matyóhímzést.