Horváth Gábor: Híd a semmibe

Régebben, amikor még igazi újságírók is találkozhattak Szijjártó Péterrel, meggyőződhettünk róla, hogy ő se nem butuska, se nem az a kocsmai prosztó, akinek legutóbbi megnyilvánulásai mutatják. Ő is utasítást teljesít...

Vásárhelyi Mária: Kié ez az ország

A napjainkban hatalmat gyakorló politikai osztály egy végletekig kontraszelektált, középszerű vagy annál gyengébb janicsár sereg, amelynek tagjai kizárólag Orbán Viktor kegyéből kerültek a hatalomba, és jövőjük kizárólag Orbán Viktor kezében van.

Fábián András: Megbűnhődte?

A pártállam legfőbb érdeke az volt, hogy elkerüljék az egységes politikai ellenzék kialakulását, amely Orbán hatalmára veszélyt jelenthetett. Ehhez kellettek a Vonák, a Toroczkaik, a Schifferek (a Hont–féle „véleményvezérekről” most nem is szólva).

Ágoston Hugó: És mi hova szavaztunk?

Vagyis, jól látunk? Magyarország mozgósította a diplomáciai szervezetét a szavazat-maximálás céljából? És ez lett belőle? Azt gondolta valaki, hogy a politika megint erőből mindent elintéz?

Gábor György: A politikai mérce mint múzsa

De miért ne lehetnénk Csák János merő szamárságával megértők? Miért ne lehetne Csák Jánosnak igaza? Elvégre például a demokratikusan megválasztott Hitler hatalomra kerülése után Thomas Mann nyugodtan maradhatott volna Németországban...

Gábor György: A nagy közös piszoár

Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója egy nemzetközi médiakonferencián, kiiktatva felettes énjének kontrollszerepét, tudattalanjára hagyatkozva kiáltotta szanaszét, hogy „aki uralja egy ország médiáját, az uralja az ország gondolkodását és azon keresztül az országot is”.

Németh Péter: Megborult maffiavilág

Lassan egy hete másznak ki az újabb és újabb szaftos részletek – belekeverve a miniszter asszonyt is, akinek már rég nem szabadna miniszter asszonynak lenni -, ugyanakkor mégsem történik semmi. A kormány, mintha mi sem történt volna, halad a maga maffia-útvonalán, az ellenzék pedig…

Bartha György: Történet kórházzal, hóeséssel, szavakkal

– Na, jó reggelt, hapsikáim! - kiáltotta harsogva, pedig a teremben, láthatóan nem nagyothalló betegek feküdtek. - Tudjátok-e mi történik azokkal, akik az éjszaka patkoltak el, vagy a mai nap során fogják beadni a kulcsot? Na, hapsikáim, nem tudjátok, ugyi?

Lackfi János: Szecesszió

– Ó, halld, hogy trillázik a pacsirta, sok cseppnyi, cserfes, szárnyas lény, mily boldog ez ének, vegyél vissza, eltaposlak, mint egy békát, azt hiszed, mert beterpesztettél annak a töketlen kis producergyereknek, mindjárt te vagy itt a bálkirálynő?