VÉLEM ÉN

Kedves hűséges olvasóink!Kitartottatok a hosszú szünet alatt.  Ezalatt újragondoltuk, újraszerveztük a munkánkat. Az Újnépszabadság megújul. Erős szerkesztő csapat lép munkába. Tamás Ervin, a Népszabadság volt főszerkesztő-helyettese, Friss Robi, aki nemrég még a Népszava…

Sokaknak, köztük talán az igazgató úrnak is bonyolult dolgok ezek, pedig valójában igen-igen egyszerűek, feltéve persze, ha képesek felfogni és megérteni, miről is van szó, s nem csak az e világi megfelelési kényszer űzi-hajtja őket.

Most kezdettől fogva úgy tűnt, nem szándékos támadás történt. De ha a rakéta néhány száz méterrel, vagy néhány kilométerrel odébb, sűrűn lakott területen csapódott volna be, az jóval nagyobb kihívás lett volna a NATO számára.

Új erős ember érkezik, akinek ugyanolyan hatásköri problémái lesznek, mint Palkovicsnak. Hiszen az már az új kormány felállításánál látszott: hat embert is rámozdított Orbán egymást átfedő területekre, mondván: harcoljatok meg egymással.

A folyosón izgatott művészjelöltek, a jövő lehetséges (?) nagy színészei, szépséges Évák, Júliák, Ádámok és Rómeók. Bent, a legendás, színháztörténeti jelentőségű teremben a bizottság is készülődik. György, Tamás, Zoltán és Oszkár. Attila, bár nagyon akart, nem tudott eljönni.

Az eseményről a szerző a fészbukon ezt jegyezte be: "Igazán megtisztelő, különszámot kaptak az írásaim az Újnépszabadság internetes portálon. Abszurditások a jelenünkről és a közelmúltunkról. Tizenöt történet az elmúlt öt évből."

Az ellenzéki hangerősítők magára hagyottságát dacosan és büszkén jellemezte tegnap a marosvásárhelyi utánközlő: „Tartson meg minket épségben, függetlenségben, szerkesztettségben őfelsége, az olvasó.”          

Javában zajlik a brüsszeli szankciókról szóló árnyjáték, a nemzeti konzultáció. A Fidesz csillapíthatatlannak mondott békevágyát sajátos módon megjelenítő bombás plakátok ellepték az országot.

Az „európai” Izraelt egy „közel-keleti” Izrael kezdi felváltani, amelyben a világi elem veszélyesen kezd visszaszorulni, ahol az állandósult terrorveszély árnyékában mindinkább üres finnyáskodásnak tűnik a demokratikus és jogállami normák érvényesítése.

Miközben az Európai Bizottság megérezte az erejét és nagyjából a maga kedvére táncoltatta a budapesti kormányt, annak mozgásterét a romló államháztartási és költségvetési helyzet, a forint elértéktelenedése is szűkítette.