VÉLEM ÉN

Sosem akartál másik országban élni, de amikor valaki, akit szeretsz megbetegszik, vagy baleset éri, azt kívánod, hogy bár egy másik országban élnél, csak arra a kis időre. Valahol, ahol kisebb eséllyel hal meg valaki, akinek nem muszáj.

Zsongott hát a kávéház, téma témába csapott, egy hosszú hajú fiatalember nyomdai spaltokkal robogott be, végre öltönyöstől, kézelőgombostól otthon éreztem magam én is. Ekkor tűnt föl, hogy rajtam kívül még ül hallgatag ember az asztalnál.

A legrokonszenvesebbek az egész ügyben a csimpánzok. Kell hogy érezzenek valamit szorgalmas mázolgatás közben. A családfenntartás, a közösség fenntartása fölötti büszkeséget. És akkor bizonyára tehetségük legjavát adják.

Ami végképp pesszimizmusra ad okot, hogy a kormány propagandamédiája épp a napokban indított összehangolt támadást az OBT két tagja ellen, akik hivatalos látogatást tettek a budapesti amerikai nagykövetségen.

Persze van megoldás. Egy normális országban egy ilyen helyzetben a miniszterelnök az egész kormányával egyetemben le szokott mondani. Tudom és szinte hallom is a gúnyos választ: De hát mikor volt ez egy normális ország?!

Ha már itt tartunk: tegnap óta különösen keserű mellékíze lesz a kormány országszerte látható bombás plakátjainak. De a kiegyensúlyozott sajtójuk majd ezt is megmagyarázza: „Ezúttal Lengyelországban gyilkoltak Brüsszel szankciós rakétái”. 

Nem azt állítom, hogy az amatőr írástudók tehetségtelenebbek, mint a profik. Az amatőröknek is akadnak zseniális felvillanásaik. A profi írástudó (az újságíró) azonban képes egyenletes színvonalon újratermelni önmagát.

Az Európai Szocialisták Pártja (PES) berlini kongresszusán októberben többen is deklarálták: a progresszív baloldal célja, hogy a következő európai parlamenti választáson a legerősebb politikai erővé váljon.

"Neked azóta annyi rohamod volt, hogy egy kisváros kipusztulhatott volna ennyitől. Mégis élsz, és azért, mert szerencsédre az emberi test és a lélek sokkal többet elvisel, mint mi, orvosok hinnénk."

Miniszterelnökünket újra hallottam a rádióban. Jóleső érzéssel állapítottam meg, hogy az adriai széljárás enyhítette Orbán Viktor légúti nehézségeit. A nem egészen félórás interjúban mindössze háromszor köszörülte a torkát.