VÉLEM ÉN

Olvasom Pető Attila és Hodász András történetét. Kamaszkorukban mindketten papi abúzus áldozatai lettek. Sok év telt el azóta, s akár élnek még az elkövetők, akár nem, az egyház lelkiismeretének meg kellene szólalnia, ha igaz lenne Dosztojevszkij elmélete...

Elég volt néhány napot Prágában töltenem ahhoz, hogy többször szembesüljek a nekem szegzett kérdéssel, hogy „ti magyarok, miért Putyint támogatjátok?”. De hasonló megjegyzésekbe fut bele az ember Romániában is

De miért foglalkozom vele egyáltalán? Minek felemelni a föld felszínére azt, aki oly mélyre ásta magát, és láthatóan ott érzi jól magát, a többi hasonszőrűvel. Mondjuk így: azon versenytársaival, akik csak mások megalázásával tudják érvényesíteni egójukat.

A mai magyar Odüsszeusz, miközben nem viasszal, hanem milliárdos Brüsszelellenes médiakampánnyal süketíti szavazóit, a kormányhoz láncolva magát, halálmegvető bátorsággal hallgatja Novák Katalin államelnök sziréni kijelentését: „Európa nélkül nincs magyar jövő”.

Vlagyimir Vlagyimirovics, bocsásson meg! Kezet kellett vele fognom. Először még úgy tettem, mintha észre se venném, amikor a fényképezéshez odaállt elém, becsuktam a szemem, hogy rá se kelljen néznem, de harmadszorra nem térhettem ki.

A török lakhatási válságban a kényszerű önsorsrontó szegénység mellett ott van a velejéig romlott, az alattvalónak tekintett állampolgárok érdekeire bármikor rátaposó államdiktatúra is, amit nekünk is szerencsénk van ismerhetni.

Hogy például messze nálunk a legnagyobb az infláció; hogy a mi pénzünk veszíti el a leggyorsabban az értékét; hogy a mi gazdaságunk a legsérülékenyebb, amikor beüt a krach; hogy mi vagyunk kénytelenek a legdrágábban megvásárolni a gázt az oroszoktól...

Berlinben nem 36, hanem 20, Münchenben pedig nem 50, hanem 26 százalék a külföldön született lakosok száma. Az Orbán-kormány sugalmazásával ellentétben ugyanis a migránsok túlnyomó része nem illegális bevándorló vagy menekült...

Nem emelünk adót, mert azt azonnal megérzik az emberek, hanem áfát emelünk, meg különadókat vetünk ki a nyereséges ágazatokra, így több folyik be a költségvetésbe anélkül, hogy az egyes ember azonnal érezné a pénztárcáján.

Egy életen át erdész volt Géza bácsi, erdész volt Burgenlandban, de mióta ezt a nehéz munkát már nem bírja, Liszt Ferenc doborjáni szülőházát mutogatja a látogatóknak, és beszél a kiállított tárgyakról, németül vagy magyarul...