VÉLEM ÉN

Az apostol mintha már egyenesen minket szólítana meg: „Hiszen ti, okos emberek, engeditek, hogy a balgák megnyerjenek benneteket. Eltűritek, ha valaki szolgává alacsonyít benneteket, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul üt”.

Ahelyett, hogy a francia elnök élt volna a lehetőséggel és atombiztos nukleárisenergia-koalíciót hozott volna létre Magyarországgal, a jogállamiság és a Moszkvával szembeni európai egység tiszteletben tartására figyelmeztette magyar vendégét.

Az ukránok addig kavartak, amíg csak magukra nem húzták szegény védekező Oroszországot, ilyen egyszerű az egész. És az oroszok már rég leálltak volna (Ukrajna magyar határánál), de ez a fránya háborús koalíció küldi nekik a pénzt, paripát, fegyvert...

Valójában Hszi moszkvai útja Oroszország szétesésének a kezdete. Ez nem olyan látványos, mint 1991-ben, de nagyon fájdalmas lesz. Moszkva Kína vazallusává válik, lassan minden világpolitikai súlyát elveszíti.

„Látjuk, hogy elindul helyettünk meghalni a magyar szabadságért” – vizionálta a miniszterelnök, akit cseppet sem zavart, hogy kordonok mögött beszél folyamatosan a szabadságról. Petőfi már csak ezért is elzavarta volna a portájuk elől.

Bogár úr rátalált egy sablonra, amelyet minden történelmi eseményre ráilleszt, s máris megvan a megoldás: a történelem minden fontosabb eseményét a a „háttérhatalmak” (magyarul: „tudjukkik”) tervelték ki, haszonszerzés és a népek megnyomorítása céljával.

A demonstrálók dühe azért irányult a zsidók ellen, mert az igaz ugyan, hogy 15-én a lelkes fiatalok a respublika nevében az osztrákoknak mentek neki, de a nép, az istenadta, erősen hiányolta a 15-i megmozdulás mozzanatai közül a szokásos zsidóverést.

Szövetségeseinknek elfogyott a türelmük. Már nem érdekli őket, hogy mit akar Orbán. A korábbi értetlenséget megvető legyintés váltotta fel: „Brüsszel” nagy ívben tesz rá, mi motiválja Orbánt, úgy döntött, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyja. 

A Heti hetes talán legokosabb közreműködője. Az egész asztaltársaságból leginkább hitette el velem, hogy független értelmiségi. Az a benyomásom, hogy sok mindent megtanult, csak azt nem, hogy miként kell cáfolni valamit.

Ők azok, akik nem elégszenek meg a pár száz fős pártocskáik acsarkodásával és egymás – leginkább a DK és Gyurcsány – gyengítésének harci örömeivel. Az “átlépők” megértették, hogy az erő ott van, ahol a legnagyobb a támogatottság.