VÉLEM ÉN

Ráadásul Orbán Ráhel, mint mindenki más, pogányként látta meg a napvilágot (bizony, még a miniszterelnök lánya is!), s ő is (mint a többi keresztény) a keresztségben született újjá. A keresztelőt nem ismétlik meg, nem visszatapsolható, nem lehet újrázni...

Talán még le is állítaná a szónokot, amikor Királyunk azzal henceg, hogy míg mások „szügyig állnak benne”, mi kimaradtunk a háborúból. Ha kimaradtunk, akkor mi a jó égnek a folytonos rendkívüli állapot? Amiben viszont benne vagyunk. Nemcsak szügyig.

Tényleg érdemes beleolvasni, ne tessék nyafizni, lehet belőle tanulni, Szálasi óta nem volt ilyen megalázó színvonalú ideológiai holdudvara magyar miniszterelnöknek. Azért az egyik felbüfit idézem, mert olyan kis ner...

Van egy kollégám, akire érdemes odafigyelni. Alig néhány éve araszol az újságírói pályán, de videóival ismertséget vívott ki magának. Pedig ha kormánypárti politikusokat szólít meg, többnyire nem is kap tőlük választ.

Egy polgári berendezkedésű országban – a szubszidiaritás elvének megfelelően – megengedhetetlen, hogy az adófizetők által összedobott közös kalap tartalmáról ne az adófizetők által megválasztott plénum döntsön.

Amíg ezeket nem tisztázzák, bizony nem jön a pénz. Az uniós diplomaták pedig gúnyos mosollyal a bajszuk alatt azt mormogják: „Ha eddig Orbán húzta az időt, akkor most mi is tudjuk húzni az időt”. És ebben nyilván élen járnak a svéd és finn kollégák...

És a foci – mint már oly sokszor – most is jótékonyan elfedi az ember hiányosságait, az ember gyarlóságát, és ez az, amire már rájöttek a világ diktatúrái és ilyen meg olyan politikai vezetői, hogy a foci eltereli a figyelmet, és ezért ekkora a jelentősége.

Dan Propper amerikai író, költő, műfordító Az utolsó óra története (The Fable of the Final Hour) c. 1958-ban íródott poémájának egyik sora így hangzik: „Az utolsó óra 49. percében a Nők Lapja ondóvá változott.” (Dely István fordítása)

De néha idegesítően tolakvó, belenyúl a hétköznapi szokásainkba, fölborítja előzetes terveinket, kihasználja gyengeségeinket. Gyakran elcsábít olyan irányokba, amelyeket utólag megbánunk vagy szégyellünk. Ilyen az együttélés.

én még mindig hiszek abban, hogy egyszer felébred ez az ország is, és a többség rájön, hogy nagyon durván túltolták a biciklit! Meg hogy az üres riogatással és a propagandával nem lehet befűteni, nem adnak érte kenyeret a boltban