VÉLEM ÉN

A hitelesség kedvéért meg kell említeni azt, hogy 1849. március 20-án Latour meggyilkolásában való részvételük vádjával felakasztották Franz Wangler asztaloslegényt, Karl Brambosch szobafestőt és Thomas Jurkovich szabót.

Az egyik keleti zsarnok diktátorokkal parolázik és üzletel – a másikat a szabad világ vezetői fogadják és látogatják. Az egyik a Türk Tanácsban szólal fel, a másik az ENSZ Közgyűlésen, az Amerikai Kongresszusban és a Brit Parlamentben.

Ha csak ezt az egy utat nézzük, és hozzá a magyar parlament játszadozását, a NATO- csatlakozások ratifikálásának húzását-halogatását, ez már önmagában elég a következtetés levonásához: Putyinnak megfelelő zsaroló potenciál lehet a birtokában...

Az interneten közben utánanézett, akciósan alig negyedáron kínálták a készletet, amit immár magáénak tudhat. Így inkább csak dacból fűzte hozzá: odaadta volna a pénzt kés nélkül is, ha már annak a jóembernek a hazaútra kellett.

Korábban néhány politikust idegesítettem azzal, hogy mi a jobb, jót rosszul csinálni, vagy rosszat jól? Erre akkor cinikusan válaszoltam is nekik – az egyszerű halandók számára ez édesmindegy. Ma már ebben sem vagyok ennyire kategorikus.

Zárszóként szögezzük le, hogy Horn Gyula egy hangyányival sem lesz kevesebb azáltal, hogy április 20-tól, amikor a harmincapos határidő lejár, nem lesz róla sétány elnevezve Budapesten. A szégyen – mint mostanában oly sokszor – a Magyarországé.

Elértünk a pöcegödör legaljára. Trap kapitány és a Tha Shudras együttes által meggyalázott Szeptember végén c. vers nyerte el a Kertész Imre Intézet által kiírt "Petőfi 200" pályázat első díját.

Mindaz, amit a harmadik világháborút előadásaiban valóságként említő Drábik János tud, az egész egyszerűen kívül van azon a bonyolult összefüggésrendszeren, amelyet a színház kínál és amelyben a másokat játszó színészek munkája valóságot is teremt.

A magyarok idén alacsonyabb szimpátiát és magasabb ellenszenvet tudtak kiváltani a lengyelekből, mint az elmúlt harminc évben bármikor. Mi több, az utálat olyan erős, hogy a kutatás szerint különösebb politikai és világnézeti háttere sincs.

Az ügyben megszólalt Klaus Iohannis államfő, aki a nyugdíjalapok biztonságát szorgalmazta, vagyis mellébeszélt, mert nem ez az alapkérdés, a szolgálati nyugdíjak nem veszélyeztetik a társadalombiztosítási nyugdíjak kifizetését.