VÉLEM ÉN

Orbán kiesett a jobboldali Európai Néppárt páneurópai kereszténydemokrata pártcsoportból (EPP), a visegrádi négyek (V4) regionális csoportjából és Brüsszellel szemben szkeptikus pártok (Olasz Testvérek, ODS, PiS) együttműködéséből (ECR) is.

Ramzan Kadirov csecsen elnök a múlt héten már nem először üzente meg, hogy Ukrajna után Lengyelország lesz a következő, ahol „nácitlanítani” akar. Márpedig egy NATO-tag elleni agresszió esetén végképp nem lesz elég a „békevágy” hangoztatása.

A Putyin ötödik hadoszlopát képező orbáni garnitúra a jelek szerint hatékonyan lazítja az észak-atlanti szövetség és az EU kohézióját. Olyannyira, hogy az európai értékközösségben Orbán hovatovább persona non grata lesz.

Itt tartunk. És mi lesz ezután? Mindenki csak találgat. Az ellenzék pedig – immár negyedik alkalommal – gyűjti az erőt. Készül. Nagyon készül. A lehetetlen küldetésre. Az esély csekély, talán kevesebb, mint bármikor ezt megelőzően.

Az utóbbi gyakorlatot azzal szoktam érzékeltetni médiapolitikai előadás közben, hogy a szocialista világrendszer többet költött a Szabad Európa Rádió zavarására, mint az amerikai kongresszus a SZER pénzelésére.

Ami megtörtént, nem tehető semmissé, a gonosz ellen elsősorban azért kell küzdeni, hogy mások ne essenek az áldozatául. Bántalmazottak generációi szereztek rutint mifelénk hallgatásban, elfojtásban, hiába: ez nem hoz igazi megnyugvást.

Halála után a megemlékezésekkel, közvetlen élmények felidézésével kapcsolatos első hullám már elvonult, de a világ és a társadalom működésének magyarázatára vonatkozó nézetei a jövőben még gyakran visszatérnek.

Lehet, hogy 2022-ben nem volt, de mára megszületett a kiábrándult fideszes szavazó is. Többszázezren hagyták el a tábort. De ha sokat szórakoztok, tisztelt pártjaink, akkor náluk többen lesznek a kiábrándult ellenzéki szavazók.

A beteg gyakorlatilag állandóan merev testtartással áll a szoba közepén, gyakran tiszteleg is. Ez akkor következik be, mikor hírműsort néz vagy hallgat, és a híradásban meglátja, meghallja kedvenc politikusát. Ilyenkor izmai befeszülnek...

„A főparancsnok az ösztönös túlélés reményében szegte meg Hitler parancsát, és a kapituláció helyett választotta az ellenállást, a kitörést, majd tervei szerint az azt követő menekülést, nyugati irányba.”