VÉLEM ÉN

"Látjuk, hogy odakanyarítja a tizenkét pont elé, hogy legyen béke". Nem a látás – nem látás dichotómiája a lényeg, hanem itt most a nagy példakép önkorrekcióra való képessége ékes bizonyítékának vagyunk ezek szerint mégiscsak szemtanúi.

Persze a Petőfi-Barguzin, a Petőfi-apja-Széchenyi meg a többi ilyen hülyeség, amit képesek előadni, csupán kórtermi pletyka. Elsősorban ideológiai propagandáról van szó – ami nem zárja ki a sajátos paranoiát és a konfabulációt, sőt, egylényegű vele...

Azt érzékeltük eddig, hogy bonyolult korban élünk, de azt nem gondoltunk, hogy így összecsúszhat egyszer a rontásnak és az építésnek, a szeretésnek és a gyűlölésnek, a hadakozásnak és a békességnek az ideje.

A napokban újabb tabu dőlt meg, Lengyelország – akárcsak a harckocsik esetében – megunta a nyugati pepecselést, és megkezdte használaton kívüli MiG-29-es vadászgépei átadását Ukrajnának. A példát azonnal követte egy másik "visegrádi", Szlovákia.

Így aztán a legerősebb pillanat az volt, amikor a beszéd hírtévés közvetítése közepette megjelent a hírcsíkban, hogy spekulánsok támadják a forintot. Legalább a kollégákban nem kellett csalódnom. 

Az esetek nagy részében az összeget az előfinanszírozó magyar állam állta, így a nyertes egyajánlattevőnek, túlárazás révén, busás haszna maradt, amiből bőven telik a hálapénz visszacsorgatására is.

Két nappal azután ugyanis épp a szocialista politikus fölszólalása nyomán a hatalmon lévők lehazaárulózták a szocialistákat. Vajon a szolnoki újság számára miért nincs hírértéke a miniszterelnök által személyesen elmarasztalt országgyűlési képviselőnek?

De egy év múlva akkori léptékkel hatalmas, húszezres tömeg ért el pillanatok alatt hatalmas eredményeket, érte el pár héten belül a 12 pont sok követelését, akkor most sem reménytelen minden.

Előttünk áll „korunk hőse”. Igaz, mai napság mintha kissé durvábban beszélne mint ’86-ban, de az biztos, hogy Bencsik „hite” már ’86-ban sziklaszilárd volt. Ja, bocsesz, akkor kommunista, ma keresztény „hívő” lélek. De a hit az hit. A diktatúra az diktatúra.

Heidegger kifejezetten értékelte volna Orbán Viktor – mint mondják – „technikai landolását”, amely esetben ugyan az utas nem száll ki a gépből, ám Orbán valahogyan mégis kiszállt (vagy nem szállt ki, ez még rejtély), mindenesetre kiszállva látták őt kicsit később...