Magyar idő szerint 21 órakor került fel Jakab Péter délutáni Facebook-bejegyzése a Propeller oldalára javaslatával, hogy „Határon túli magyarok ne szavazhassanak magyarországi pártokra”. Ott vettem észre. Kicsit keresgélve, láttam a 444.hu, a HVG.hu címeit, a cikkeket szándékosan nem olvastam el, hogy ne befolyásoljanak véleményemben.
Mindenekelőtt: mindig elleneztem – nem csak magamban –, hogy a „hatumák” (emlékeznek még erre a furcsa szóra? – ezek nem olyanok, mint a pirézek, ők nagyon is létező emberek: határon túli magyarok) olyan „odaáti” ügyekben szavazhassanak, amelyekben nem lehetnek rendesen tájékozottak, amelyekre különben nincs közvetlenül befolyásuk, végül amelyeknek a következményeit nem érzik a saját bőrükön, nem felelhetnek értük. Szó, ami szó, a magyarországi embereket is rendszeresen megkérdezik – megbombázzák, lásd kamukonzultációk – olyan dolgokról, amelyekben nemhogy tájékozatlanok, de egyenesen és kriminálisan félre vannak tájékoztatva, de ők foglyai egy olyan doktriNER (vagy mondjam azt, hogy tré-NER?) rendszernek, amelytől rommagyar vezetőinknek, Kelemen Hunor és tsainak inkább megóvnia kellett volna az erdélyi magyarságot, mint lefeküdni neki.
Röviden: mindig elleneztem, annak ellenére, hogy a DK is ellenezte (a Jobbik nem, sőt), mert politikai machinációt, szavazatgyűjtő machiavellizmust láttam benne. Nem egyedül, voltak Erdélyben is nálam illusztrisabb ellenzői természetesen, de egyre nehezebb lett a tündérkerti ellenszélben ezt hangoztatni. Bizonygatni azt, aminek beismerése akár sugalhatta volna a nagy ájulatban, hogy hülyének vagyunk nézve. Mindezeket csak azért ismétlem, nehogy bárki arra gondolhasson, hogy most váltam pálforduló árulóvá, miután a csapokat – nem csak a sajtónak juttatott niagarákat – elzárták…
Egyébként a NER szemmel láthatóan kezd lemondani az erdélyi magyarságról. Már otthon sem futja a pénzből hivalkodó stadionokra, megalázó megagiccsekre, lassan a szűkebb lakájkör is zsold nélkül marad, válnak el és meg egymástól oligarchák a nagy pánikban, hát még a túszul ejtett hatumalelkekre…
De még a racionális számítás is a Fidesznek kedvez: ha igaz, hogy a külföldi magyarok valójában legfeljebb egy-másfél képviselővel többet juttattak be szavazataikkal az Országgyűlésbe, akkor semmit sem veszíthet, sőt, egy biztos tagot nyerhet is, amennyiben – Jakab javaslatának megfelelően – Székelyföldről (de miért nem egész Erdélyből, netán Romániából, nem beszélve a többi hatuma-lelőhelyről?) kerül be egy képviselő. Mert az tuti, hogy az illető Fidesz-párti lesz, lásd fentebb az alig rejtett utalást a Stockholm-szindrómára.
Leegyszerűsödne minden. Számunkra túl a megspórolt adminisztráción és vezetőink lelkiismereti:) őrlődésén:), erkölcsi:) és más dilemmáin (ld. visszajuttatások, amikről senki sem beszél, de ha majd egyszer…), ennek a rémségnek a megszűnése – ami távolról sem jelentene jogfosztást, vannak a jog körül Magyarországon cifrább csiszlikségek is – főleg azért lenne felbecsülhetetlen értékű, mert a két gyűlöletre kényszerített tábor megbékélhetne egymással, nem húzódna többé határ erdélyi emberek, rokonok, családok, munkatársak között.
Már-már arra gondolhatnánk, hogy pont egy ilyen forgatókönyvvel számolva szüntette meg a demokráciaközpontokat a NER-ész. A javaslat most érettnek, életképesnek tűnik. Támogatom. Határon túli magyarok ne szavazhassanak magyarországi pártokra! Szegényebbek lennénk egy illúzióval, de gazdagabbak egy tanulsággal. Ami a jövőben jól foghat.
