VÉLEM ÉN

A környező országok csak röhögnek rajtunk. Két kivétellel: Románia és Ukrajna. Mindkettő elég komolyan veszi az ilyen irredenta poénkodást, különösen, hogy egy látványosan oroszbarát vamzer csinálja a hátuk mögött.

Lassacskán olyan az ország, mint egy pszichiátriai labor. Tankönyvekben olvasható kísérlet alanyai lettünk, hogy miként lehet egymásra rakodó kommunikációs eszközökkel, gátlástalan hírszelekcióval pánikpiramist építeni.

Kilométeres sorok állnak Budapest és különböző vidéki városok utcáin az oktatás állapota miatt. Kellene egy oktatási tárca, akárcsak egy egészségügyi, vagy környezetvédelmi, de ezek sem annyira, mint a kormányfői hozzáállás megváltoztatása.

Amit a józanabb zöldmozgalmak már évek óta hangsúlyoznak: a legtöbbet a klíma, és vele a földi élet megmentéséért nem a fogyasztói szokásaink, az életmódunk megváltoztatásával tehetünk – az is kell, de nem elég –, hanem a politikai döntéseinkkel.

Orbánék tizenegyedik alkalommal teszik fel manipulált kérdéseiket, de ugye mindig a mi közös pénzünkből. Az ellenzéknek erre soha nincs lehetősége, nem tud belenyúlni a büdzsébe, és onnan korlátlan mennyiségű pénzt kiemelni, ahogy ezt a Fidesz teszi.

Sosem akartál másik országban élni, de amikor valaki, akit szeretsz megbetegszik, vagy baleset éri, azt kívánod, hogy bár egy másik országban élnél, csak arra a kis időre. Valahol, ahol kisebb eséllyel hal meg valaki, akinek nem muszáj.

Zsongott hát a kávéház, téma témába csapott, egy hosszú hajú fiatalember nyomdai spaltokkal robogott be, végre öltönyöstől, kézelőgombostól otthon éreztem magam én is. Ekkor tűnt föl, hogy rajtam kívül még ül hallgatag ember az asztalnál.

A legrokonszenvesebbek az egész ügyben a csimpánzok. Kell hogy érezzenek valamit szorgalmas mázolgatás közben. A családfenntartás, a közösség fenntartása fölötti büszkeséget. És akkor bizonyára tehetségük legjavát adják.

Ami végképp pesszimizmusra ad okot, hogy a kormány propagandamédiája épp a napokban indított összehangolt támadást az OBT két tagja ellen, akik hivatalos látogatást tettek a budapesti amerikai nagykövetségen.

Persze van megoldás. Egy normális országban egy ilyen helyzetben a miniszterelnök az egész kormányával egyetemben le szokott mondani. Tudom és szinte hallom is a gúnyos választ: De hát mikor volt ez egy normális ország?!