MAGYARORSZÁG

A párt tehát hatalmat kér, felhatalmazást kér, bizalmat kér, adót költ, intézményeket irányít, törvényeket hoz, emberek sorsába avatkozik bele. Egy ilyen szervezet részéről az önvizsgálat hiánya súlyos erkölcsi és politikai diagnózis.

A feladatmegosztás egyértelmű – „Politikai párt: választási és parlamenti tevékenység. Társadalmi mozgalom: társadalmi mobilizálás, helyi problémamegoldás, civil kontroll." Ez nem a párt elleni lépés – ez a munka természetes megosztása.

Nem lehet jog­alap a köztéri berzenkedésre akkor, ha ilyen előzmények vezettek el a mai naphoz. Készséggel elhisszük, hogy Magyar Péter szembesítésének stílusa nem szívmelengető, de határozottan az az érzésünk, hogy nem a szívme­lengetésnek van itt az ideje.

Gyurcsány így intézte a múlttal való szembenézést: “Az őszödi beszéd politikai lényege éppen az a felismerés, hogy a politika nem ígéret és osztozkodás. Nem népámítás”. Orbán így elemzi a múltat: “Soros-világ + Brüsszel + ukránok + multinacionális cégek = vereség”.

Orbán a vereséget sem magyarázza, inkább megszenteli. Úgy viselkedik, mint aki elbukás helyett ideiglenesen visszavonult a Sínai-hegyre, hogy onnan újabb kőtáblával térjen vissza, rajta a parancsolattal: „Ne lopj – kivéve, ha stratégiai ágazat.”