A Tisza-szigetek már nem választási szervezetek – ezt a funkciójukat betöltötték. A támogatott párt megnyerte a választást. A követő üzemmód fenntartása ezek után nem lojalitás, hanem identitásvesztés. Számukra az egyetlen fenntartható modell: a párt-mozgalom hibrid, a „tandem működés”, ahol a civil szárny valódi autonómiával bír, és egyenrangú partner a tanácskozásokban. A szigetek a választások után, miután lekerült róluk a közvetlen politikai nyomás és a centralizált irányítás, azzal a kihívással néznek szembe, hogy csak akkor válhatnak a demokratikus átalakulás valódi alapegységeivé, ha követő üzemmódból proaktív, ellenőrző, önmeghatározó polgári szervezetté fejlődnek.
Sokak számára nem egyértelmű, hogy a Tisza-szigetek a civil szektorhoz tartoznak, mivel teljesítik a polgári szervezetek klasszikus ismérveit: önkéntes alapon és egyenlő jogokkal jöttek létre az állampolgárok szabad akaratából. A szigetek a közvetlen demokráciát képviselik, alulról szerveződő társadalmi mozgalomként jelentkeztek, amely nem azonos a politikai párttal.
A párt és a társadalmi mozgalom funkcionális szétválasztása
A feladatmegosztás egyértelmű – „Politikai párt: választási és parlamenti tevékenység. Társadalmi mozgalom: társadalmi mobilizálás, helyi problémamegoldás, civil kontroll.” Ez nem a párt elleni lépés – ez a munka természetes megosztása. A párt törvényhozással foglalkozik; a szigetek civil ellenőrzéssel, helyi közösségépítéssel és a demokratikus kultúra napi szintű gyakorlásával.
Radnai Márk részvételi projektje
A Tisza Párt alelnökének, az emberséges és működő Magyarországért felelős kormánybiztosnak a bejelentésére érkező kommentekből is kiolvasható a növekvő feszültség. (Radnai Márk azt közölte, hogy különválasztják a Tisza-szigetek közösségének szervezését és a széleskörű társadalmi egyeztetések rendszerét – a szerk.) Többek visszatérő kérdése: miért nem épít az általa képviselt intézmény a már meglévő sziget-hálózatra? Sokan érzik most, hogy a szigeteket „kiengedik a kezükből”, és félnek az elsorvadástól. „Nem vagyunk hozzászokva, hogy bármibe beleszólhassunk. Csak a titkosításokhoz. Meg kell szoknunk, hogy emberszámba vesznek bennünket.” Ebben egy nyílt és őszinte felhatalmazás segíthetne. Egy szakértő éles megfigyelése: „Ez NEM részvétel – tájékoztatás. Úgy tűnik, nem tudunk a kialakításban tudással, tapasztalattal részt venni.” Ezek komoly szervezeti feszültséget, belső válságot és valódi részvételi paradoxont mutatnak: akik a legtöbbet tettek a rendszerváltásért, most érzik a legkevésbé, hogy beleszólásuk van.
Az autonóm civil szerep éppen azt adná meg, amit a kormányzati intézmény nem tud adni: pártfüggetlen legitimitást és alulról jövő hitelességet. Radnai Márk és csapata számára az eddig beérkezett 600 komment – ha komolyan veszik – maga is egy mini-pilot: mutatja, hogy milyen az, amikor nincs strukturált részvételi keret.
Az online részvétel korlátai
A „deliberáció” szó alapjelentése: tanácskozás, megvitatás, megfontolás, tehát olyan folyamat, amikor emberek egymással párbeszédben, érveket ütköztetve, átgondoltan próbálnak közös álláspontra jutni egy kérdésben. A Facebook-kommentekben nincsen strukturált részvételi keret, sem mélység, sem deliberáció. A kommentek döntő többsége rövid érzelmi megerősítés – szívecskék, zászlók, „Hajrá!”, „Nagyon jó döntés!” Ezeket ugyan méri az algoritmus, de aki ezt teszi, nem reflektál, hanem csak azonosul.
Jellegzetesen passzív részvételi minta: pontosan az a jelenség, amelyet egy valódi részvételi demokrácia meg kíván haladni. Ideje lenne hozzászokni, hogy az érzelmek kifejezésén túl véleményeket fogalmazzunk meg, igaz és fontos dolgokról beszélgessünk, amelyeknek valós tétjük van a jövőnk szempontjából.
A szigetek mint a „szabadság kis körei”
Ez nem csupán retorikai ékítmény – ez a lényeg. Bibó István modellje szerint az egészséges demokrácia nem egyetlen centrumból sugárzik ki, hanem a helyi közösségek önszervező képességén alapul. A szigetek mint „a szabadság kis körei” pontosan ezt testesíthetik meg – de csak akkor, ha valóban autonómak. Ha a szigetek pártirányítás alatt maradnak, azt a látszatot keltve, hogy függetlenek, a Bibó-hivatkozás üres lesz. Ha autonómmá válnak, a magyar demokrácia valóban decentralizált alapokra épülhet – ami az egyetlen hosszú távon stabil konfiguráció.
A civil kontroll logikája
Az autonóm civil szárny a párt számára is értékesebb, mint azoknak a követőknek a széles tábora, akiknek nincs saját véleményük. A Tisza Párt közelében lévő, de független civil hálózat képes:
- jelezni, ha a párt eltér a rendszerváltó elvektől,
- hiteles közvetítőként működni az állampolgárok és a kormányzat között,
- ez nem konfrontáció, hanem a demokratikus fékek és ellensúlyok rendszerének megvalósítása.
Ha a szigetek követő üzemmódban maradnak, nincs mit deliberálni – minden döntés fentről jön. Ha autonómmá válnak, azonnal megjelenik az igény egy olyan eszközre, amely segít a belső érték-konszenszus kialakításában, a helyi prioritások meghatározásában és a párttal való egyenrangú párbeszédben.
A Tisza-szigetek civil autonómiája az egyetlen garancia arra, hogy a rendszerváltás ne maradjon parlamenti projekt, hanem valóban beleivódjon a társadalom szövetébe. Ez az, amit egyetlen felülről szervezett intézmény, kormány – bármilyen jól működik is – önmagában nem tud megvalósítani. Csak ekkor lesz esély arra, hogy a szigetek valódi rendszerváltó alapsejtekké váljanak, és széles társadalmi részvétellel járó demokratikus átalakulás valósuljon meg Magyarországon.