Kicsit ambivalensen érzem magamat, mert elvileg egy tisztességes sajtómunkás számára szerkesztőségek megszűnéséről tudósítani sosem kellemes dolog: alólam is már elég sok lapot lőttek ki. Az első a Kurír volt, annak a szétrombolásáról elég sokat írtam, de dolgoztam én a megszűnt Vasárnapi Híreknél is, máshol is, a Népszabadságosokkal, Népszavásokkal is jó volt a viszonyom, szóval sok kivégzést láttam testközelből és nem egyszer voltam én magam is az áldozatok között.

Az ellenségemnek sem kívánom, ami ilyenkor következik az ember életében – vagyis… álljunk csak meg!

Az ellenségeimnek igenis kívánom. Főleg azoknak, például a Magyar Nemzet szerkesztőségében, akik látványosan megünnepelték a Kurír megszűnését. Nem is titkolhatták volna el az örömüket, bár nem is akarták: a két szerkesztőség egyazon épületkomplexumban volt, eredetileg ők jártak át a mi büfénkbe enni-inni, mivel nálunk volt még választék is, náluk meg büfé sem. Míg mi a lap megszűnése után a sorsunkra vártunk, bizony megesett, hogy egyesek közülük be-beszóltak nekünk, jelezték, hogy „most már csak éhen fogtok dögleni” és más hasonló jókat kívántak. Hát, ha még akad a mostani Magyar Nemzetnél abból a régi csapatból egy ember is, aki ilyen látványosan örvendezett annak, hogy mi 1998-ban az első Fidesz-kormány idején munka nélkül maradtunk: őt nem sajnálom.

Igen, a Kurír volt az első lap, amit a Fidesz megszüntetett.

Ezt jegyezzük meg, később fontos lesz.

Most viszont látom a híreket, miszerint megindult a monstre leépítés a Mediaworks lapjainál, aki utcára kerül, az már délelőtt le kellett adja a szolgálati laptopot, telefont, lapok, szerkesztőségek szűnnek meg, a Bors már holnap sem fog megjelenni és legalább négyszáz belső munkatárs veszíti el a munkáját – és sajnálom, de hiába kérte a hírhedett Huth Gergely, a Pesti Srácok főszerkesztője a minap „a baloldali kollégák szolidaritását” (bármit is jelentsen nála a „baloldali” kifejezés, talán úgy érti, hogy „nem Fideszes”), valahogy nem mozdul bennem az együttérzés.

Sehogy sem akar megmoccanni. Áll, mint a Sion hegye.

Talán azért, mert egyrészt Huth pár éve a saját lapjában, saját írásában engem „bolsevik diverzánsnak” nevezett, ami csak arra utal, hogy nem nagyon érti ezeknek a kacifántos idegen szavaknak a jelentését, úgy is, mint Legfőbb Tősgyökér, másrészt meg mert kollégája neki a tambovi farkas, ahogy az orosz mondaná (Тамбовский волк тебе товарищ).

De lássuk a legfrissebb híreket ebben a tárgyban a Média1-től. Ők ugyanis megkapták a Mediaworks hivatalos tájékoztatóját az eseményekről vagy inkább azok egy részéről:

„Több száz fős elbocsátás indult a Fidesz-közeli médiaholdingnál, a Mediaworksnél, ahová olyan médiumok tartoznak mint a Magyar Nemzet, a PestiSrácok, a Bors, a Ripost, vagy például a megyei lapok. Az elbocsátás egyelőre – a Media1 információi szerint – legalább 400 belsős munkavállalót érint, de egyes forrásaink szerint, a külsős, megbízással foglalkoztatott munkatársakat is figyelembe véve végül ez a szám még magasabb lehet.

A Mediaworks Hungary most egy újabb rendkívüli közleményt juttatott el a Media1-nek, amelyben az elbocsátandók létszámáról ugyan továbbra sem írnak, de azt megerősítik, hogy a sajtóban már megjelent portfólió-átalakítás részeként 2026. június 16-tól, azaz már keddtől felfüggeszti a Bors napilap, július 1-jétől pedig a Nógrád Megyei Hírlap, a Heves Megyei Hírlap és a Komárom-Esztergom vármegyei 24 Óra című napilap nyomtatott kiadását. Az érintett tartalmak a továbbiakban digitális formában, online felületeken lesznek elérhetők az olvasók számára – ígéri a Mediaworks.

A vállalat hozzátette azt is, hogy felfüggeszti továbbá a Ripost.hu és a Metropol.hu weboldalak működését is.

A Mediaworks Kiadó az előfizetőket közvetlenül tájékoztatja a változásokról, új kiadványokat ajánl fel számukra, illetve biztosítja a fennmaradó előfizetési díj visszatérítésének lehetőségét. A vállalat a portfóliójával kapcsolatos esetleges további változásokról a szükséges időben és mértékben, hivatalos formában ad tájékoztatást – olvasható a Media1-nek eljuttatott közleményben.

A Media1 úgy tudja, hogy a következő napokban jelenthetik be hivatalosan a Magyar Nemzet napilapos változatának megszűnését (helyette hetilapos megjelenésre állnának át), valamint a Pesti Srácok megszűnését.

Korábban a Metropol napilapos, print változatát már megszüntették.”

Ehhez annyit lehet hozzátenni, hogy a Pesti Srácok húsz fős szerkesztőségéből a szállongó hírek szerint tizennégy embert elbocsátanak, hatot átvesz az Origo, ami ezek szerint még egy ideig fennmarad. Hogy meddig, hogyan és főleg minek, az titok, megfejthetetlen rejtély, enigma.

A Mediaworks egy másik közleményében nagyon szépen megmagyarázza, mit látunk: ó, nem, nem leépítést. Csak annak tűnik. Úgy totyog, úgy repül, úgy hápog, mint a leépítés, de – nem az. Persze, hogy nem, ugyanis ha egy vállalat alkalmazottainak több, mint tíz százalékát leépíti, akkor azt harminc nappal előtte jeleznie kell. Ezért ezt most átszervezésnek nevezi. Az ő szavaikkal élve: „modernizációs célú szervezeti és portfólió-átalakítást” hajtanak végre, „amely a működési struktúra megújítása mellett létszámot érintő változásokkal is jár”. Miért tesznek így? Mert „megváltoztak a tartalomfogyasztási szokások, erősödött a globális platformok és a nagy nemzetközi technológiai vállalatok szerepe, miközben a közönségek ma már több csatornán, gyorsabban, személyre szabottabban és eltérő formátumokban várják el a tartalmakat”. Igen, ezt a „megváltozott médiafogyasztási szokások” varázsigét már az Origo bekebelezésekor is használták. Mindegy is, akárhogyan nevezgetik franciakrémesnek, csak az marad a lócitrom, ami.

Az elbocsátottak kéthavi bért még kapnak, de azon túl még útilaput és hamuban sült pogácsát sem.

Azonban mielőtt bárkinek megesik rajtuk a szíve, felhívnám a figyelmet egy olyan apró ténykörülményre, amit – a jelek szerint – talán csak én vettem észre eddig. Éspedig arra, hogy míg minket a Kurírnál, Vasárnapi Híreknél, a kollégákat a Népszabadságnál, Népszavánál és tengernyi más lapnál végső soron mégiscsak a politikai ellenfeleink tettek az utcára, tehát a Fidesz emberei – a most leépített négyszázakat szintén a fideszesek bocsátják el!

Nem, nem az új kormány szerezte meg a Mediaworks tulajdonjogát (amint az 1998-ban a Kurírral történt), nem a Tisza teszi lapátra ezt az újságírásra legnagyobbrészt méltatlan haramiabandát, hanem bizony-bizony a fideszes tulajdonosi kör.

Nyilván azért, mert állami hirdetések és hátszél nélkül képtelenség volna fenntartani ezt a hatalmas, ezer és egy testrészből összetákolt média-Frankensteint, ami eddig is lélegeztetőgépen volt, de a valós, piaci körülmények között szó szerint életképtelen lenne. Így, hogy most beleviszik a monstrumot egy örvénybe, legalább a felső vezetés kikaparhat süllyedés közben a fedélköz aljáról annyi pénzt, amennyi nekik elég az újrakezdéshez egy másik területen, és remélem, egy másik országban is. Hogy ez az embereik bőrébe kerül, az senkit sem zavar, maximum a szenvedő alanyokat. Senki sem fog tüntetni a Pesti Srácokért – pedig az Indexért tüntettek annak idején.

És látszik is, hogy a Mediaworks kumulatív felszámolását fideszes szakemberek végzik, akiknek komoly gyakorlata van a sajtó elleni küzdelemben: olyan korábban csak a Kurírnál vagy a Népszabadságnál fordult elő a megszüntetésük idején, hogy reggel még volt munkája az embernek, este már nem. Ezt a gyorsaságot, ezt a rutint a mi tönkretételünk idején sajátították el, és valószínűleg nem gondolták volna, hogy egyszer majd a tulajdon médiájuk ellen kell bevessék.

De eljött ennek a napja is.

Egyszóval: akinek hiányozni fognak a megszűnő orbánumok, azt nagyon kérem, ne az aktuális kormányt átkozza ezért, ugyanis pont a fideszesek számolták és számolják fel a saját sajtójukat. Éspedig azért, hogy a süllyedő hajók faanyagát még el tudják adni legalább tüzelőnek vagy épületfának. A matrózokat meg nyelje el a tenger szerintük. Lehet menni, kérem, panaszra Orbán Viktorhoz.

A tények tehát könyörtelenek és adottak: de mi lesz holnap?

Egyrészt, azt már tizenhat éve tárgyaljuk a nem fideszes kollégákkal, hogy a volt kormánypárt médiájánál dolgozóknak rengeteg ideje és pénze lett volna megtanulni újságot írni – másfél évtized! – de csak arra voltak képesek, hogy még az is elfelejtse közülük a szakmát, aki 2010-ben úgy-ahogy értett hozzá. Nem utánpótlást képeztek, hanem celebeket és influencereket, trópusi orchideákat akartak termeszteni abban a tajgában, amiben a tüskés cserje is alig marad meg – míg áll az üvegház, virágzik az orchidea is, de épp most törték össze, így a kényes trópusi növények reggelre elfagynak.

Akadt aztán náluk rengeteg gyom is, gyilkos marású medvetalp, árvacsalán, légyölő galóca, csattanó maszlag és bolondító beléndek, de ezek meg a piacon nem fognak kelleni senkinek, pedig jeles egy méregkollekciót lehetne belőlük összeállítani: Bayer, Stefka, a Pilhálok, a képregényes Ambrózy, a „sokat látott” Deák Dániel és a többi díszes mákvirág – ők mihez kezdenek majd?

Bayert nem féltem, ismerem, megél ő a jég hátán is legfeljebb elárulja a fókákat a jegesmedvéknek és viszont, Stefka nyugalomba vonulhat, esetleg újból kocsmárosnak állhat, de hol lesz már ezentúl „főmunkatárs” a bizonyítottan orosz ügynök Georg Spöttle? Átveszi a RIA Novosztyi?

Hol főmunkatárskodik majd Raguza elvtárs, a mindent is tudó Nógrádi György, hol keresgéli a „mintázatot” Robert C. Castel, hol harcol majd a Háttérhatalom ellen Bogár László, a dezinformátorok doyenje? Robert C. Castelnek volt még a legtöbb esze, időben távozott a süllyedő hajóról, valamennyire a felszínen maradhat, de hol lengeti majd fehér zászlaját Moszkva felé Somkuti Bálint? Ki fogja az orosz fegyverek dicsőségét zengeni balalajkáján, ha nem lesz hol énekelni?

Hol impexezik majd Mező Gábor? És hová lesz Gajdics Ottó óriási kognitív disszonanciája? Ahová a tavalyi hó vagy a hawaii tó.

Atlantisz süllyed el a szemünk láttára, és bizony mondom néktek: jól teszi.

Rendben van: ez az elit. De mi lesz a munka nélkül maradó sok száz második-harmadik vonalbéli tintakulival, betűmunkással?

Nos, ők lesznek azok, aki az amúgy is nagyon gyenge lábakon álló magyar sajtó munkaerő-piacán le fogják nyomni a béreket a kelet-timori vagy szomáli szint alá. Két hónap alatt elfogy a pénzük, a harmadikban az összes megtakarításuk, a negyedikben már mindenre képesek és hajlandóak lesznek némi apróért – hiszen eddig mindenre hajlandóak és képesek voltak.

Illetve egyvalamire nem. Nem fogják tudni megoldani, hogy nagyon szerény összegekből, nagyon szegényesen élve létrehozzák a semmiből a saját piaci alapú sajtójukat: arra mi, a velük szemben állók képesek voltunk, de ők dotáció nélkül neki sem fognak majd. És hát a dotációt is könnyebb ellopni, mint a vállalkozásba forgatni.

Nem fognak két-három munkahelyen dolgozni, hogy a negyediken írhassanak, nem fognak napi három órákat aludni, huzakodni hatósággal, adóhivatallal, mecénással és rosszakarókkal.

Majd megpróbálnak megélni ott, ahol eddig is, csak más munkakörben és pártállással. Esetleg álnéven dolgozva. Igen, vége ennek a hazug, gonosz, rosszindulatú, mérget lehelő világnak és jó, hogy vége van.

De a tisztességes sajtómunkásnak ettől még nem lesz könnyebb, viszont némiképp nehezebb lehet, ha a munkaerő-piacot nézzük. Tudom, mert magam is tavaly december óta keresek harmadik munkahelyet, de értékelhető ajánlat még nem érkezett, pedig próbálkozom mindenféle úton, módon, helyen.

Szeretném én sajnálni őket, de nem megy, sehogyan sem megy. Még a nemes Lancelot du Lacnak sem menne.

Egy korszak véget ért, Atlantisz remeg, repedezik és süllyed. Vigyázzunk a törmelékkel és az örvényekkel, nehogy kárt tegyenek bennünk is.

Forrás: Zóna