VERS/ZENE

Bukdácsoló géped meglátta az utolsó égitestet. – Itt lakik az ember – mondtad, s alábuktál, márványoszloppá lenni a Pantheon nem-neked-való csarnokában, így tartod most már mindörökre a kupolává ingerelt magasságot.

A kaliforniai Folsom börtönben különleges dátum volt 1968. január 13.; azon a napon – nem éppen szokásos időpontban, előbb 9 óra 40 perctől, majd 12:40-től – két koncertet adott a fegyenceknek Johnny Cash.

Nincs rá elég szám, s nincs nevezet, / hogy hányan vannak e csirkefogók: / kulákok, szektánsok, részegesek, / talpnyalók és munkahalogatók. // Itt járnak és gőgtől dagad a kebelük, / töltőtoll s jelvény pompázik a mellen. / Persze hogy megbirkózunk velük, / de rémes nehéz a harc ezek ellen.

"Mindenkinek más oka van arra, hogy valamely szót miért részesít előnyben, miért tér vissza hozzá. Az alapszavak ritkán változnak meg, vagy tűnnek el teljesen egy költő szótárából. Életünk végéig kísért a szóban rejlő titok, az a megfoghatatlan mondanivaló.”

de nem vagy közepe semminek, ne véld, / mert önkörödből nem mozdulhatsz el. / A szemlélet kölcsönveszi a helyi helyzet nevét. / Roppantó csönd játszik dióval és pereccel.

... szédülten élek Pesten és Budán, s köröttem újra forr a hősség harsogón, vezérszólamra forr a lég, hevíti aszfalt görbe forradásait – s rád gondolok, Gálfalvi Zsolt, ki most, akár horgadt torony, hegyként vonulsz Marosvásárhely főterén...

Egy boldog ország sosem tiszta rom. Nem kell átszökni a határokon. / A fantázia felbástyázza itt / egy admirális szép emlékeit. // A marsallnak is juthat annyi jó, / hogy elhiggye, nem cirkált a hajó.

Olyak leszünk mind: szétmálló művek, / De zűrzavarban méltó rendre vallók – / Ki fejti meg hiányzó részeinket, / Ki rakja össze, festi hű egésszé, / Ki lesz, ki rajtunk majd fölismeri / Egy ismeretlen mester kézvonásait?