Kovács András Ferenc emlékére
A költő temetése csupa könny. Majdnem
mindenki temetése csupa könny. Csakhogy
most a költőt kísérjük utolsó útjára. A költő
temetése csupa sár. Tél van, de délelőtt esett.
Felhős még az ég. Majd hirtelen kisüt a nap,
amikor a halottvivők a kiásott sírhoz érnek.
Körbeállják a gödröt a gyászolók. Egészen
közel a család. Táguló körökben a többiek.
Ki-ki ahogy meg tud állni a sírkövek között,
hogy ne lépjen rá valamelyik sírra. Sokan
vagyunk. Nagy költő volt. Játékos. Derűs.
Máskor komor. Zsoltáros is. Énekel a pap
és a kántor, miközben a sírásók üggyel-bajjal
leeresztik a koporsót. Négyen vannak. Erős
lécekre fektetik a költőt. Vagyis a koporsót.
Aztán nehéz köteleket húznak át alatta,
és megemelik. Kiveszik a léceket. Négyen
négy felől lassan, meg-megcsúszva a sáros
földön, óvatosan kezdik leengedni. Elfogy
két-három ének, amire földet ér, aki eddig
botra támaszkodva is a föld felett lebegett.
Fogják az ásókat a sírásók, és nekilátnak
visszatemetni a gödröt. Hallom, hogy már
hárman énekelnek hangosan, a pap, a kántor
meg az egyik sírásó. Ő a leghangosabban.
Dolgozik is teljes erővel, belegörnyed,
úgy hányja a földet. Meg is tántorodik néha.
Talán a pálinkától. Ilyenkor felhajtanak
egy-két pohárral. Jobban tiéd, Uram, jobban
tiéd! Bár súlyos a kereszt, s érzem sebét.
Bár könnye, kínja van, ez légyen jelszavam:
Jobban tiéd, Uram, jobban tiéd! Eddig is
ő irányította három társát, most is int nekik
időnként, hogy jobbra vagy balra. Közben
lapátol és énekel. Torkaszakadtából. Olyan
a bakancsa, mint a többinek. A nadrágja is
olyan. Vastag, kissé szakadt pulóver van rajta.
Beleborzongok. Lapátolni és énekelni?
Hogy bírja ezt? Azt hiszem, ő az angyal.
Felvigyázza a költők temetését. Meg persze
eszembe jut a Hamlet is. Sehogy sem tudom
levenni róla a szememet. Lapátol. Énekel.
Néha tercel is az angyal. Nem ismerheti
a lenti harmóniát. Most már tudom, hogy
a tiéd ez a költő, Uram. Jobban tiéd. Hiszen
a könnye itt marad. A kínja is. Indulunk haza.
Előttünk három sírásó ballag fáradtan lefelé.
Csak három. Ásóval a vállukon. Erdélyben
dombra kapaszkodnak a temetők mindenütt.
Marosvásárhely, 2024. január 4.
Megjelent az Élet és Irodalom LXVIII. évfolyama 4. számának Vers rovatában 2024. január 26-án.
