AJÁNLÓ

A kilencvenes évek felzárkózási törekvése és demokratizálása a rendszerváltás kudarcának bizonyult. A felemás kormányzati baloldal lényegében történelmi zsákutcába került, mert elvesztette a kapcsolatát a termelés radikálisan változó világával.

Aki valóban keresztény alázattal gondolkodik, annak nincs szüksége arra, hogy a miniszterelnöki hivatal világi bazilikának látsszék. Aki biztos a saját legitimitásában, annak nem kell orgonával rásegítenie. A Karmelita orgonája nem Bach miatt kellett.

A dallam elvégezte helyettük azt, amit néha a legpontosabb érvelés sem tud: láthatóvá tette, ki hová tartozik. Ebben van a zene felszabadító erejének titka. Érvelés helyett leleplez, perbeszéd helyett ítéletet mond, kényszer nélkül is képes erkölcsi teret teremteni...

Az ellenzéki politikust 1988 áprilisa óta tartom számon, és a gyűjteményben ez volt az első mondata: „Apám erőszakos ember.” Az eddigi utolsó pedig az idén, március 26-án hangzott el, a választási vereség után két héttel: „Nagyon szeretek hosszú távú terveket fabrikálni.”