Ha az Orbán-rendszer valóban autokratikus rendszer volt, akkor annak lebontása nem politikai ízlés kérdése, nem választható feladat, hanem alkotmányos kényszer. Arra ad választ, hogy hol ér véget a kormányváltás, és hol kezdődik a rendszerváltás.
A választási győzelem legnagyobb hozadéka egyelőre az, hogy megjelentek a nyilvánosságban azok a szakmai szervezetek és civil kezdeményezések, amelyekről Orbán autokratikus rendszerében hallani sem lehetett, mert elnyomták, megfélemlítették és megnémították őket. Ezek a szakmai szervezetek demokráciákra emlékeztető természetességgel lépnek fel és követelnek jogot arra, hogy véleményt nyilváníthassanak, beleszólási joguk legyen, s figyelembe vegyék a szakmai érveiket a döntéseknél.
E pillanatban ezek a legpozitívabb és legbíztatóbb jelenségei az Orbán utáni Magyarországnak (ahol egyelőre rendszerváltás nem történt), kizárólag bennük lehet bízni, hogy valamiféle intézményes demokratizálódás és rendszerváltás felé terelik Magyar Péter kormányzását. Ennek egyik példája és rendkívül fontos lépése a jogtudomány képviselőinek a közjogi köztisztviselők leváltásáról szóló, Országgyűléshez címzett nyílt levele. Még akkor is, ha a címzett kiléte ebben a formában bizonytalan.
Formálisan ugyanis a jogi korrektséget mutat, azonban a Tisza-frakció még semmiféle önállóságot nem mutatott, s nem adta jelét annak, hogy Magyar Péter személyétől független entitás lenne. A legnagyobb ellenzéki frakciót pedig a Fidesz alkotja, mely nyilvánvalóan nem érdekelt az általa bebetonozott pártkatonák közjogi tisztségekből való eltávolításában. Míg a harmadik parlamenti párt egy szélsőjobboldali alakulat, amely a Fidesz önkényuralmi rendszerénél is durvább diktatúrát szeretne.
Ezért a valós helyzetet jobban tükrözte volna (s hatékonyabb lenne), ha a levélnek Magyar Péter lenne a címzettje, kifejezve azt a változtatásra szoruló helyzetet is, hogy az Orbán leváltása érdekében létrejött politikai mozgalom miniszterelnöke olyan helyzetben van, hogy egy személyben dönthet a magyar állam közjogi helyzetéről. A nyílt levél megfogalmaz ajánlásokat arra, hogy az új hatalom (értsd: Magyar Péter) hogyan és miért tanúsítson önmérsékletet, de ez nyilván nem egy normális helyzet.
*
Ami a nyílt levél érdemi részét illeti, annak a közjogi köztisztviselők leváltásának kérdését messze meghaladó megállapításai vannak, amelyeknek az egész közjogi rendszer megváltoztatásának alapjául kellene szolgálniuk. A levél kimondja azt, hogy az Orbán-rendszer nem demokrácia, hanem autokrácia (az önkényuralom és diktatúra egy formája). Ezeknek a megállapításoknak logikus továbbgondolása ahhoz a megkerülhetetlen következtetéshez vezet, hogy az Orbán-rendszert meg kell semmisíteni.
A jogtudósok nyílt levele a közbizalomra méltatlan köztisztviselők eltávolíthatóságának alapjaként kijelentette, hogy „a közjogi tisztviselők leváltásának kivételes indoka a demokratikus jogállam helyreállítása”. Ezzel megnevez egy demokratikus hiányt, az indoklás az Európai Unió megállapítására épül, s megerősíti, miszerint az Orbán-rendszer alatt „Magyarország nem demokrácia, hanem az autokrácia egy újabb formájává vált”. Ez alkotmányos válságot jelent.
Annál is inkább, hogy a jogtudósok nyílt levele kijelenti: „mértékadó kutatások sora támasztja alá, hogy az elmúlt időszakban a közjogi intézményrendszer nem a demokratikus jogállam működését mozdította elő, hanem egyszemélyi hatalom eszközévé vált. A közjogi intézmények elvesztették jogállami integritásukat”. Közérthető magyar nyelvre fordítva ez azt jelenti, hogy az Orbán-rendszer felszámolta az alkotmányos demokráciát, a közjogi intézményrendszer egy vezérelvű diktatúra része lett.
Ez nem sajtóvélemény, hanem a jogtudomány álláspontja. Ha pedig a jogtudósoknak igazuk van abban, hogy Magyarország autokráciává vált, a közjogi intézmények elvesztették jogállami integritásukat, s a demokratikus jogállam helyreállítása a cél, akkor ebből logikusan nem az következik, hogy néhány tisztviselőt lecserélnek, hanem az, hogy az egész rendszert új alapokra kell helyezni. Az Orbán-rendszert gyökerestül meg kell semmisíteni.
Ez azt jelenti, hogy a demokratikus választási győzelem után egy átmeneti helyzet állt elő, amelyben az önkényuralom ugyan elveszítette a hatalmat, de a közjogi rendszer egy autokrácia működésének felel meg (amelyben még a közjogi tisztviselők is az autokrácia képviselői), amelyet meg kell változtatni, a demokráciát intézményesen helyre kell állítani. Ez pedig kizárólag az alkotmányosság helyreállításával, új Alkotmány létrehozásával, az alkotmányos helyzet megváltoztatásával lehetséges.
Ezt maguk a jogtudósok is kimondják, amikor a „kétharmados többséget” (értsd: Magyar Pétert) attól óvják, hogy a jelenlegi közjogi rendszernek megfelelő eszközökkel, az Orbán-rendszer meghagyásával érjen el olyan változásokat, amelyekben csak annyi a különbség, hogy Orbán helyére Magyar Péter lép. A közjogi tisztviselők leváltásának és minden lépésnek „demokratikus jogállam helyreállítását” kell szolgálnia.
Ezért figyelmeztetnek, hogy „indokolt elkerülni az olyan színlelt, ‘trükkös’ megoldásokat, amelyek az autokratikus időszakot jellemezték. Az eljárásjogi értelemben ugyan szabályos, de a valódi célokat elrejtő átalakítások rosszhiszeműek, ezért nem a demokratikus jogállam építőkövei”. Ezek a felhívások egyértelmű jelei annak, hogy a rosszhiszeműség lehetősége fennállhat, Magyar Péter nem garancia arra, hogy ez nem történhet meg. Figyelmeztetni kell erre.
*
Ezért jobb lett volna, ha (nem a végrehajtó hatalom vezetőjeként, miniszterelnökként, hanem a Tisza Párt parlamenti frakcióját ténylegesen irányító pártelnökként) közvetlenül Magyar Péter (legalább az egyik) címzett, hogy az ajánlást ne tudja figyelmen kívül hagyni, hanem reagálnia kelljen rá, s a nyílt levél ne kerüljön légüres térbe. Mert a levélben a jogtudomány 42 kiválósága alkotmányozásra, a jogállam helyreállítására, az Orbán-rendszer felszámolására szólítja fel.
Ezt írták: „Stabil kormányzást átfogó alkotmányozás során lehet jól kialakítani, nem a különleges helyzet által kikényszerített, rendkívüli beavatkozásokkal.” Ez egyértelmű üzenet: Magyar Péter kezdjen átfogó alkotmányozásba az alaptörvény politikai céljainak megfelelő foltozgatása helyett. Elfogadhatatlan az alaptörvény megőrzése és ezáltal az Orbán-rendszer megtartása, s a Fidesz gyakorlatának megfelelően, az alaptörvénynek a végrehajtó hatalom céljaihoz és egyéni érdekekhez való igazítgatása.
A jogtudósok nyílt levele annyiban nem következetes, hogy saját logikájuk alapján nem mondják ki, hogy az alaptörvényt el kell törölni. Az alkotmányozás követelményének említése ebbe az irányba mutat, de nem teszi eléggé világossá, egyértelművé azt, hogy az alaptörvény illegitim és törvénytelen, a jogállami demokrácia és az alkotmányos rend megdöntése, amelybe nem rendezkedhet be az új hatalom, és nem sumákolhatja el az eltörlését, az Orbán-rendszer megsemmisítését.
De az átmeneti helyzetben is azt javasolják, hogy „az önkorlátozó személycserék akkor lehetnek a fékek és ellensúlyok helyreállításához vezető első lépések, ha az új közjogi vezetők kiválasztására nyilvános eljárásban, szakmailag elismert testületek bevonásával és etikai szempontok figyelembe vételével kerül sor. A kivételes, átmeneti helyzetben ez garantálhatja, hogy az Országgyűlés hiteles, pártatlan és alkalmas személyeket választ meg az autokrácia közjogi tisztviselői helyett”.
Ez újabb egyértelmű üzenet: Magyar nem ültetheti a saját bábjait Orbán bábjai helyére, nem rendezkedhet be az Orbán-rendszerben történő – korlátlan – hatalomgyakorlásra. Már az is sokatmondó, hogy erre fel kell hívni a figyelmet, eszközök pedig nincsenek ennek kikényszerítésére. Ha Magyar nem tartja be ezeket az ajánlásokat, akkor az egykor függetlennek nevezett sajtó és a balliberális értelmiség, amely nem változtatott a választás előtti szerepén, ebben támogatni fogja.
A rendszerváltásra addig van esély, amíg ilyen nyílt levelek születnek, a szakmai szervezetek kiállnak és felszólalnak, amíg bátran (ennél is érthetőbben és bátrabban) elmondják a demokratikus követelményeket. Amikor a hatalomgyakorlás nyomán a régi reflexek működésbe lépnek, a szabad demokratikus hangok elnémulnak, a civil társadalom képviselői eltűnnek, már nem lesz esély arra, hogy a jogállami demokráciát helyreállítsák. Akkor Orbánt mostantól Magyar Péternek hívják.
Az Orbán-rendszert nem leváltani kell, hanem megsemmisíteni. Ez pedig nem politikai vagy erkölcsi követelmény, hanem a jogtudósok nyílt leveléből is következően alkotmányos kötelesség. Nem választható alternatíva, hanem kötelező feladat, amely minden mással szemben prioritást élvez. Ezért minden nap, amikor Magyar Péter a figyelmet jelentéktelen részletekre tereli, s nem az alkotmányos rend és a jogállami demokrácia helyreállításán dolgozik, azt a gyanút kelti, hogy ezt nem akarja.
*
Ahogyan kár szépíteni azt, hogy a jogtudósok nyílt levele is ezért született. Annak bizonyítéka, hogy nem lehet Magyarban megbízni, és nem lehet a rendszerváltás programját rábízni, mert elsikkaszthatja. Egy bukott rendszert nem elég leváltani, a struktúráját is fel kell számolni, különben újratermelődik. Különösen igaz ez önkényuralmi rendszerekre. Ennek történelmi analógiája a „denacifikáció”.
1945 után a szövetségesek nem érték be azzal, hogy Hitler eltűnt és a háború véget ért, mert tudták, hogy a náci rendszert mint struktúrát kell megsemmisíteni: a jogrendet, az intézményeket, a törvényeket, az ideológiai infrastruktúrát. A nürnbergi perek a felelősségre vonást jelentették, a denacifikáció pedig a struktúra lebontását. A kettő együtt volt a rendszerváltás. Ez a fogalmi pár – felelősségre vonás plusz strukturális lebontás – pontosan az, ami ma is megkerülhetetlen.
Veszélyes játékot űznek és meghamisítják a valóságot, akik azt a látszatot keltik, hogy a rendszerváltás a kormányváltással megtörtént. Már az eddig eltelt idő is nehezebbé tette a tényleges rendszerváltást, amit azonnal meg kellett volna tenni. Azt is beleértve, hogy ha az Orbán-rendszer törvénytelen, az alkotmányos rend megdöntése volt, akkor a rendszer megsemmisítése mellett vizsgálni kellett volna az alkotmányos rend megdöntésében résztvevő Fidesz felelősségét és betiltásának lehetőségét.
A hangulatjavító intézkedések olyanok, mintha 1945 után leszedték volna a horogkereszteket a falakról, de meghagyták volna a törvényeket. A szimbólum eltűnik, a struktúra marad. Ez teszi megfoghatóvá, hogy miért nem elég, amit Magyar csinál, miért nem morális finnyásság a rendszerváltás követelése. Ez pedig nem az elkövetett bűnök nagyságától, összevetésétől, hanem a struktúrától függ. A struktúrát már az első bűn elkövetése előtt megsemmisítésre kell ítélni.
Az alaptörvény preambulumában kódolva volt mindaz, ami később történt.
*
Magyarországon a sajtónak erről kellene szólnia, ha lenne. De már kezdünk odajutni, mint az Orbán-rendszer elején, hogy a sajtóból nem lehet semmit megtudni. Mert ha beszámolnak valamiről, arról sem lehet tudni, hogy mit jelent. A jogtudósok nyílt levelét kellene elemeznie, boncolgatnia a nyilvánosságnak, megszólaltani minden fórumon az aláírókat, hogy mit tekintenek az alkotmányozás és a jogállam helyreállítása feltételének, s nyilatkoztatni a tényleges címzettet, Magyar Pétert róla.
Így működne egy demokratikus nyilvánosság és szabad közélet. Nem pedig úgy, hogy ami eddig Orbán kiváltsága volt, az mostantól Magyar Péter kiváltsága. Magának követeli a Mandinert, mostantól ő mondja meg, mi legyen benne. Ez teljesen megfelel annak, hogyan készült a senki által nem ismert új médiatörvényjavaslat és hogyan akarják lecserélni a közjogi méltóságokat. Ezért szólaltak meg a jogtudósok.
