Tom Bryan skót költő a fenti címmel ünnepelte a hidakat mint az összetartozás, a távolságok áthidalása szimbólumát.

Kanada és az Egyesült Államok között legutóbb mégis a vadonatúj, Detroit-nál induló Gordie Howe híddal kapcsolatban robbant ki konfliktus. Trump nagy zajjal teljes anyagi visszatérítést követelt a szomszédos országtól, az USÁ-nak legalább felerészben tulajdonjogot, és egy sor egyéb kikötése is volt. A bökkenő csupán az volt, hogy a híd építését közel hatmilliárd dollárért az utolsó fillérig Kanada fizette, viszont a tulajdonjog felét az előzetes megegyezésnek megfelelően nagyvonalúan Michigan államnak adta át. A híd üzemeltetése mindkét félnek érdekében állt, mert egyebek mellett a kooperáción alapuló autógyártás miatt a készülő kocsik hatszor át kell hogy menjenek oda-vissza a határon míg elkészülnek.
Erről az egészről persze Trump mit sem tudott, s vissza kellett vonulnia követeléseitől. Persze kiderült, hogy az egész hajcihő mögött a lobbizó Moroun milliárdos család állt, akik egy régi hídnak a tulajdonosai (nagyon közel az újhoz), amely már ugyan nem volt képes a forgalmat kielégíteni, de a hídpénz miatt hatalmas jövedelmet biztosított a családnak. Arrogancia, tudatlanság és korrupció volt az egész botrány mögött, amire hamar fény derült, és az új, gyönyörű híd azóta is ragyogóan működik.
A hidak fontos szerepet játszottak és játszanak az emberiség történetében.
Mi, budapestiek büszkék vagyunk a város hídjaira. Méltán. A város első hídján, a Széchenyi Lánchídon, mely a város jelképe lett, 1849-ben indult meg a forgalom. 1864-ben nyilt meg az Erzsébet híd, 1876-ban a Margit híd, 1896-ban a Szabadság híd, 1937-ben a Petőfi híd, 1995-ben a Rákóczi híd és 2008-ban a gyönyörű új kábelhíd, a Megyeri híd. 1944-ben a visszavonuló német csapatok az összes budapesti hidat felrobbantották. Újjáépítésük a háborút követően úgyszólván azonnal megindult és zömük az 1950-es évekre elkészült, az utolsóként újjáépített Erzsébet hidat pedig 1964-ben nyitották meg.
Bár ez a hét híd igazán nem kevés egy kürülbelül 40 kilométeres távon, messze nem Budapestnek van a legtöbb hídja. Ebből a szempontból Hamburg viszi el a pálmát 2500 (!) hídjával, ami több, mint Amszterdam, Velence és London hídjai együttesen. Az amerikai Pittsburgh városa is 446 híddal dicsekedhet.
A hidak története a prehistorikus időkbe nyúlik vissza. Természetesen nem Lánchíd-jellegű hidakról van szó. Azokban az évezredekben köveket és kivágott, kidőlt fákat helyeztek a kisebb folyókba, hogy azokon átlépkedjenek a másik partra. Az angliai Sweet Track és Post Track hidak mintegy hatezer évesek. A Peloponnészoszon időszámítás előtt a 13. században épített görög Arkadiko híd ma is áll. A zürichi tavon időszámítás előtt 1523-ban építették a Holzbrücke Rapperswil-Hurden fahidat. A római időszakban ezt hat méter széles híddá alakították. IV. Rudolf osztrák herceg 1358 és 1360 között épített egy kereken 1.500 méter hosszú fahidat a tavon, amit 1878-ig használtak, majd 2001-ben rekonstruálták.
Az ókor legkiválóbb hídépítői a rómaiak voltak. 1770-ben Angliában felépült az első vashíd.
A Kedves Olvasó nyilván meglepődik, hogy a legtöbb híddal rendelkező terület a világon nem Európa, vagy Amerika, hanem az egymillió híddal rendelkező Kína. Az Amerikai Egyesült Államok második helyen áll körülbelül 600 ezer hiddal. A világ leghosszabb, 150 kilométeres hídja a kínai Danyang–Kunshan Grand. A világ első acélkábeles függőhídját a new-yorki Brooklyn hídat 1883-ban adták át. Seattle-ben a Washington-tó felett több híd ível át, különlegességük, hogy mindegyik pontonhíd, vagyis ezek a beton és vas kolosszusok a víz felszínén lebegnek. A tóban ugyanis mélysége és puha, iszapos talaja miatt nem lehet pilléreket állítani.
Felsorolni sem lehet az irodalmi művek tömegét, melyek hidakról szólnak. Arany János Híd-avatás című balladája arra a hiedelemre épül, hogy öngyilkosok avatják fel az új hidakat. Thornton Wilder Pulitzer-díjat kapott 1927-ben Szent Lajos király hídja című regényéért, mely egy 18. századi perui inka kötélhídról lezuhantak sorsáról kérdezi, hogy isteni elrendelés vagy a véletlen játszott-e szerepet benne. Sokan ismerik a világháborús témájú Híd a Kwai folyón című könyvet vagy a belőle készült filmet, mely egy hídon, illetve híd körul játszódik.

Lehetetlen megmondani, hogy melyik a világ leghíresebb hídja, mivel a különböző hidak más-és-más miatt híresek. Ha mégis szavazni kellene erről, akkor én mégis a Ponte Vecchiora voksolnék. Ez ugyanis feltehetően az egyetlen olyan híd, melyet emeletes épületek szegélyeznek, melyekben ékszer- és aranyműves műhelyek üzemelnek. A Ponte Vecchio jelentése az ‘öreg híd’, ami jogos, hiszen 1218-ig ez volt az egyetlen híd az Arno folyón. A hidat 1345-ben renoválták és ez volt az egyetlen híd, melyet a II. világháborúban a visszavonuló német csapatok nem robbantottak fel.
A hidak folyók felett ívelnek, városnegyedeket, szigeteket kötnek össze a szárazfölddel, s az emberiséget egész múltjával. A két hídfő körül lakók konfliktusa ellenére is – mint a Gordie Howe-híd esetében történt – megmaradnak embercsoportokat összekötő, békés köteléknek.

A szerző blogbejegyzése 2026. június 20-án.

A szerkesztő megjegyzése

Pont Neuf, Île de la Cité, Paris, jártunk rajta, nem eleget…
Podul Mihai Vodă, pe Dâmbovița, prin anii ’70, jártunk rajta eleget…