Ady Endre: Az eljátszott öregség

Ady Endre: Az eljátszott öregség
Ahogy nőnek az árnyak, / Ahogy fogynak az esték, / Úgy fáj jobban és jobban / Az eljátszott öregség. // Ez az én két vén szemem, / Habár sok szépet látott, / Mosolygós öregúrként / Nem látja a világot.

Orbán Ottó: Dal reményről, eszményekről

Orbán Ottó: Dal reményről, eszményekről
Míg bénán bámulom, hogy egyenlőség, testvériség és szabadság, / Minden megrendült, amiben valaha hittem. / „Repülni tudsz!”, hitegetett a szikrázó magasság, / És most a föld nyüvei zabálnak föl itt lenn.

Zelk Zoltán: Közel a nap

Zelk Zoltán: Közel a nap
Milyen fiatal az apám! / Tizennyolc évvel ifjabb nálam, / Ülünk a piros plüssdíványon / Egy csillagon, egy volt szobában / S mert fölizzik a kis vaskályha, / A falakról a dér lemállik, / Szívem fölenged, s szólok én: / Nem volt barátom sem a hó, / Sem a napsütés.

Füst Milán: Öregség

Füst Milán: Öregség
S hol vagytok fogaim, ti vérengzők, kiktől felserkent nemcsak a szamóca, de az annál duzzadtabb és pirosabb ajak is? S hol vagy te mellemnek oly irtózatos dalolása? S hol a kín és hol az áldás, amelyet most hiába keresek eszelős utaimon, görbe bottal a kezemben?