Haraszti Miklós: A Népszava sorsa, vád és felmentés nélkül

Haraszti Miklós: A Népszava sorsa, vád és felmentés nélkül
A Népszava most az online túlélésért küzd, mi a visszanyert sajtószabadság megéléséért. Függetlenek, ne egymást vádoljátok, hanem a szabadságunk igazi megrablóit! A tanulságok feljegyezhetők anélkül is, hogy bűnbakokat szemelnénk ki az áldozatok közül.

A NER elmúlik, a Népszava megmarad

A NER elmúlik, a Népszava megmarad
Visszatérhet a parlamentbe a kilencvenes évek kedélyesebb, emberközelibb politikai légköre. A Fideszben mintha törésvonal látszana kialakulni a Navracsics Tibor, Cser-Palkovics András és Gulyás Gergely által képviselt mérsékeltek és az Orbán-vonal keményvonalasai között.

A fideszes médiabirodalom visszavág

A fideszes médiabirodalom visszavág
Papíron nincs monopólium. A gyakorlatban viszont kialakulhat egy olyan rendszer, amelyben a szereplők már nem azt mérlegelik, hogy üzletileg megéri-e egy együttműködés, hanem azt, hogy politikailag veszélyes-e.

Hargitai Miklós: Néhány szó a Népszaváról

Hargitai Miklós: Néhány szó a Népszaváról
A Népszava a Népszabadság bezárása után az ország legnagyobb országos terjesztésű politikai napilapja volt, megtöbbszöröződött a példányszáma, nem szorult volna külső finanszírozásra. A kormány mesterségesen állított elő olyan helyzetet, hogy rászoruljon.

Róna Péter: Sulyok és a sárga lámpa

Róna Péter: Sulyok és a sárga lámpa
Kiváló, szinte egyedülálló alkalom lenne ez a köztársasági elnök közjogi, erkölcsi és politikai szerepének világos megfogalmazására. A magyar társadalomnak igenis van fejlett erkölcsi ítélőképessége, de ezek a normák nem érvényesülnek a jogrendszerben.

A Népszava történetéből

A Népszava történetéből
A magyar történelem, ezen belül a sajtó históriája bővelkedik a tragikus eseményekben. Somogyi Béla esete azonban egyedülálló: ebben a korszakban az egyetlen magyar főszerkesztő, aki azért lett politikai gyilkosság áldozata, mert hűségesen képviselte elveit.

Balázs László: Egynyári egyesülés

Balázs László: Egynyári egyesülés
Ettől kezdve a rumánok – vagyis a függő helyzetű parasztok – törvény szerint a földhöz lettek kötve. Ha megszöktek, ítélet nélkül meg lehetett őket ölni. Őket, feleségeiket és gyermekeiket a földdel együtt adták-vették, mint az állatokat. Nem voltak többé szabad emberek.