Egy kedves szerkesztő kollégám invitált néhány napja folyóiratának rendezvényére, amelyen a részvételért igazán korrekt tiszteletdíjat fizetne a meghívó, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség Íróakadémiája. Nem így titulálta persze, hanem OJD, azaz Orbán János Dénes íróakadémiájaként. Még néhány hónap, és egyszerűen az íróakadémia lesz ez, nemcsak azért, mert praktikusabb így emlegetni, hanem mert a tekintélyes, semleges homlokzatú kifejezés mögül eltűnik az elfogadhatatlannak hitt disznóság. Elfogadott lesz.
Kedves Barátaim az irodalomban! Látom, nem is olyan lassan a pénzzel együtt egyre többen elfogadjátok majd, hogy a Tőletek elvett és egy bábukézben megnövelt összegeket, mindazt, amit a Ti kivéreztetett írószervezeteitektől, pályázó társaitoktól, kiadóitoktól, lapjaitoktól, Tőletek magatoktól zároltak, megcsapoltak, megvontak, immár megjuhászodva itt visszakaphatjátok. Hiszen rá vagytok szorulva; ha nem lennétek, ugyan miért is pályáztatok volna korábban állami alapítványoknál, amelyek valamennyire (egyre kevésbé) képviseleti alapon döntöttek felőletek? Most aztán hajrá, lesz új művelt nép, és lesz új könyvkiadó, és lesz a hírek szerint új kulturális dömpinglap is, amelyet minden hétvégén a (már korábban központi kötélre vett) megyei napilapokhoz csatolnak sok százezer példányban. Ami nem sikerült új Nyugatokkal, Nagyítással, majd most sikerül, még csak az oroszok (szovjetek) sem kellenek hozzá. És ha ez megvan, lehet újra kegyesen osztogatni máshova is, a leosztást már nem zavarja.
Orbán János Dénes! Huszonkét éve egészen fiatalon vehetted át negyedmagaddal (Fekete Vincével, László Noémival, Sántha Attilával) a Sziveri-díjat. Milyen örömmel fogadta (el) egy grémium (Fogarassy Miklóstól Thomka Beátáig) az akkori Szőcs Géza javaslatát, mert éreztük, hogy az Előretolt Helyőrséggel valami új érték került a magyar irodalomba. Az elmúlt években azt az Orbán János Dénest és azt a Szőcs Gézát emlegettem, védtem minden fórumon, ahol a múltról mindig rosszul tájékozott, de a napi ügyekben jól értesült publikum csak a torz változatot ismerhette.
Most már nincs mit védeni, szegény és forradalmian makulátlan Sziveri Jánoshoz méltatlanná váltatok. És még van képetek ellenségeskedő, ármánykodó politikai elfogultságnak minősíteni azt a jajszót, ami a politikai manipulációtok nyomán felhangzik. Ennek a jajszónak is, persze, vannak vámszedői, de ez nem ment föl benneteket.
Nemigen érem meg, hogy majdan, egy konszolidált új-Kádár-korban OJD már jóságos atyaként parolázhat a kollégákkal. Ti, maiak viszont legalább próbáljatok meg egy kicsit méltóságteljesen veszíteni. Amit kaphattok, korántsem korrekt tiszteletdíj.
Megjelent az Élet és irodalom LXI. évfolyama 29. számának Publicisztika rovatában 2017. július 21-én.
