Mihai Beniuc: Emlékek

Születésének százötvenedik év fordulóján joggal köszöntik mindenütt, ahol csak uralomra jutott vagy uralomra tör a humanista idealizmus. A mi álmunk ugyanaz a világszabadság, amit ő a népek zászlóin látott.

Gálfalvi Zsolt: Gondolatjel

Petőfi ünnepe mindig arra alkalom, hogy a különböző nyelven beszélők azonos eszmények nevében, közös dolgainkat tisztázva hajtsanak fejet példája előtt, amelynek ünnepi gesztusainkban és hétköznapjainkban egyaránt tovább kell élnie.

Dános Miklós: Két óra Kiskőrösön

Elutazás előtt még elmondták, hogy régi hagyományokhoz híven az esztendő utolsó délutánján minden egyes kiskőrösi ház ablakában gyertyák imbolygó lángja lobban fel. Éjfélkor pedig messzire fénylő fáklyákkal százak vonulnak Petőfi szülőházához.

A számítógép és az az agy

Messze van-e Kibéria? Erre a kérdésre – amit az irodalom felvethet ugyan, de hitelt érdemlően megválaszolni nem tud – a feleletet csakis a tudomány adhatja meg. Minden valószínűség szerint közel, pár lépésre van.

B. Marcsó Edit: Szükség van hitet sugárzó szavakra

A siker előtt azonban maga Bach is kissé hitetlenül áll, noha derűsen néz a jövő elé: „Úgy vélem, hogy 1975 áprilisáig a Földet két láb magasságban a JLS példányai fogják borítani.” És nem nézi tétlenül a sikert.

Ladányi Mihály: Az én Bukarestem

Az Athénée Palace szálló egyik csendes udvari szobájába költöztettek vendéglátóim, ahonnan éppen a német csere-pincérlányok öltözőjébe láttam. Így Bukarest már az első este kellemes kis borzongásokkal lepett meg. És mindjárt meg is tanított arra, hogy az antik romoknál sokkal érdekesebb a zajló és változó élet.

A Hét: Év végi találkozó az olvasóval

A válaszok földrajzilag, nemzedékileg, társadalmilag változatos közegből érkeztek. Néhány szabályosság azonban jól körvonalazódott. A válaszok közel háromötöd részét nagyvárosokból küldték: elsősorban Kolozsvárról és Marosvásárhelyről...

Gálfalvi Zsolt: Egy felvilágosító – itt és most

Lehet, hogy Csehi egy-egy íróról, jelenségről vagy kérdéskörről túl keveset vagy éppen túl sokat beszél (ami végső tokon minőségileg ugyanaz). Az azonban bizonyos, hogy a lényegeset, a fontosat, a társadalmi érvényűt, a hozzánk szóló tanulságot sohasem felejti el megfogalmazni.

Belia György: George Sbârcea – Befejezetlen emlékirat

Egy budapesti könyvnapon megismerkedett Babitscsal, aki megkérdezte tőle, hol tanult meg ilyen kitűnően magyarul. Sbârcea ezt a vallomást küldte válaszul Babitsnak, lírai és megható történetét annak, miért és hogyan tanulta meg nyelvünket...