A HÉT50

A félelmet az egyén csak a közösség erejében, bátorságában bizakodva győzheti le. „Az ember egyszer meghal, de addig élni kell félelem nélkül. Ilyesmikre már a gyermekeket is meg kellene tanítani az iskolában.”

A már nemcsak szóban forgó, hanem papirosra is fektetett első kötet kereken négy éven át készült, kimerítve a várakozók türelmét s ha jobb megoldásokra nem találunk, a még hiányzó kötetek megérése újabb háromszor négy vagyis tizenkét esztendőbe telhet.

Az Új-Guinea-i paradicsommadaraknál már Bíró Lajos megfigyelte, hogy a kakasok násztáncuk hevületében egyszerűen nem vesznek tudomást az ember jelenlétéről, s ez végül több színpompás tollazatú paradicsommadárfajta teljes kipusztításához vezetett.

A közölt tanulmány negyven tudós és ismert angol kutató véleményére támaszkodik, s – bár a perspektívák technikai téren túlzottan optimistának tűnhetnek – érdeme, hogy minden erőforrást összpontosítva feltárja a jövendő lehetőségeket.

Bár az utóbbi időben megszoktuk, hogy kiadványaink egy részét képek kísérik, jelen esetben lehetetlen erről nem szólani. Mégpedig különös hangsúllyal, különös elismeréssel. A nagy szorgalommal és szenvedéllyel összegyűjtött óriási képanyag ugyanis a szó szoros értelmében szerves része a kötetnek, hozzátartozik a könyv műfajához.

Soha ennyi ember nem tekintette életcéljának a művészetet! Csak Párizsban – úgy mondják – több mint kétezer festő él... Soha ennyi információs eszköz (rádió, televízió, újságok, folyóiratok, plakátok, könyvek, film stb.) nem állott a képzőművészet népszerűsítésének a szolgálatában...

Mindezt már nem az Ismerjük meg Hollandiát című útikönyvből tudtam meg, hanem egy Rotterdamban élő hazánkfiától, akinek ugyan a névjegyén ma már az áll ott, hogy dr. J. Van Koni, de marosludasi korában még Várkonyi Jancsinak nevezték.

Ezek az írások anélkül, hogy tudományos, illetve szépirodalmi értékükből bármit vesztenének, az eleven közírás és gondolkodás beszédes példái is egyben. A felsorolást még lehetne folytatni, a már említett lapok vagy éppen A Hét nem egy igényes, tartásos esszéjével, tanulmányával, úti beszámolójával, esetleg a Madách-évforduló alkalmával megjelent jó néhány kitűnő írással.

A képességek szerzői megállapítják, hogy habár eddig még nem határozták meg az X-faktort, annyit tudunk róla, hogy magában foglalja a motivációt, a feladathoz – a tevékenységhez való viszonyulást, a következetességet, az érdeklődést és más személyiségi tényezőket.

Majakovszkij avantgarde költő volt, Jeszenyin nem. Kassák avantgarde költő volt, Babits nem. Tandori, Oravecz, Tolnai (Don Quijote) avantgarde költők – Pilinszky nem az. Philippe Sollers avantgarde szerző, Jorge Semprun nem az.