A HÉT50

Végül egy furcsa vallomás: Miért ne vallanám be: nagyon megszerettem az Orosz családot. A gyerekeket, a nagyszülőket – és horribile dictu: bizony Editet és Józsefet is! Szurkolok, drukkolok: hátha mégis rendbe jön náluk minden.

Sándor János doktor, a nagyváradi szabadegyetem szellemi atyja és szervezője ma, nyolcvanöt évesen is, szellemi frisseségének teljében levő szálegyenes, mozgékony ember. Kérésemre, hogy mesélje el emlékeit, elébb hellyel kínál, míg ő állva marad.

Hogy mond-e újat ez a film? Nem mond semmi újat. És a néző mégis úgy érzi: nem teljes a cím, hisz nemcsak a szerelem anatómiáját, de pszichológiáját, szociológiáját is vizsgálja. Bizonyos értelemben laboratóriumi körülmények között.

A magányosság elsősorban lelki alkat dolga. Úgy, ahogy lelki alkat dolga volt Asztalos István derűje, Nagy István közösségi szigora, Horváth István riadt világra csodálkozása. Méliusznál is az. És nála is meghatározója a politikai gondolkodásnak...

Mert – s úgy érzem, itt van a kérdés lényege – nem az a döntő, hogy Leninre mint klasszikusra figyeljünk, hanem az, hogy gondolatfolyamat döntő fontosságú állomását lássuk benne. Egy rég kezdődött és messze jövőbe vetülő vonulatét.

A nagyfokú és következetes tudatosság és érzékenység, amellyel Lenin a nemzeti kérdést elméletben és gyakorlatban egyaránt kezelte – és amelynek egyik sokatmondó vonása a pszichológiai mozzanatokra fordított figyelem –, nem taktikai mozzanat csupán...

1915. február 14-én a francia külügyminisztérium érdeklődik a vendée-i prefektusnál egy Jungblut nevű német internált halálának a körülményeiről. A prefektus válasza szerint Litterio Jungblut szívszélhűdésben halt meg a noirmoutier-i kórházban, már előzőleg is több szívrohama volt.

... amikor a közelemben a fán almákat pillantok meg, nyomban azt is észreveszem, hogy nem éppen olyanok (most már elsőnek a különbözés tűnik föl nekem), hanem kissé nagyobbak, mint a mieink, nem annyira kerek a formájuk, a felső részük enyhén elkeskenyül és szögletes...

Erősen kellene vigyázni. Általában igyekezzenek a tévések jobban kívülről szemlélni önmagukat, mert – például – a különben kedves Józsa Erika–Csáki kettős közvetlenséget kereső összekötő szövege olykor pajtási enyelgéssé degradálódik.

Lindemann 1882-ben azt bizonyította be, hogy a π semmilyen fajta algebrai egyenletnek nem lehet gyöke, és ezzel megoldotta az évezredes problémát: a kör négyszögesítése – abban a formában ahogyan fentebb megfogalmaztuk – kivihetetlen