A HÉT50

Nagy-nagy költői nyelvi teljesítménye után alighogy felvillant, utolsót is lobbant e rendkívüli lélek, de úgy, hogy – a Kriterion Könyvkiadó jóvoltából közzétett – fordításával halhatatlanságot biztosított magának a Kalevalát sok-sok nyelven tolmácsolók tekintélyes sorában.

SOHA még nem olvastam életemben annyit az elidegenedésről, mint ez alatt a három hónap alatt itt Amerikában, de nem filozófusok vagy társadalomtudósok könyveiben, hanem a lapokban, még a legeldugottabb kisvárosi újság vezércikkeiben, még a választási beszédekben is.

A mentési akció becsületesebb formája a középajtai példa. Itt Tompa László – aki maga is tehetséges faragó – a pusztulásra ítélt kopjafákat impregnálta, és a templom cintermébe vitte át megőrzés céljából. Mi több, ennél egy lépéssel továbbment, az ősi motívumokat lerajzolta, és a templomot övező kerítéssasokon új köntösben láthatjuk viszont őket.

Tudtad hát, hogy latba esik az őszinteséged, ahogyan ez az ember figyelmesen rádpillant, s ahogyan sebesen jegyezget, és ahogyan egyszer, kétszer bólingat: mondja csak, mondja, amit gondol, félelem nélkül mondja…

Nekrológjában el kell ismerni úttörő szerepét a modern eszközöket nagy szakmai tudással érvényesítő képesriport megteremtésében. Riporterei néha saját életük és mások életének a kockáztatásától sem riadtak vissza, hogy elsőként közölhessék a szenzációs eseményről készült bravúros fényképet.

A krimi-túltengés felbőszítette a szociológusokat, akik közvetlen összefüggést véltek fölfedezni a műsorok és a növekvő arányú kiskorúbűnözés között. Végül a szenátus különbizottságot alakított a kérdés kivizsgálására

Amikor azon az őszi napon elutazott Kolozsvárra kivizsgáltatni magát, a homályos folyosón még tréfásan visszaszólt: – Bucókám, amíg hiányzom, megengedem, hogy bitorold a korelnöki címet… – Köszönöm – válaszoltam. – Remélem rövid lesz ez a bitorlás.

A régi, elkötelezett nemzedékhez tartozott, amelynek az irodalom a politik a folytatása más eszközökkel; az a fajta, aki a háborúkat megnyeri, csak a csatákat veszti el sorozatosan, s nem akarja elhinni, hogy csatákban is szerezhet az ember halálos sebet; valamiféle történelmi „adventizmusban”, örök várakozásban élt...

Pár tempó után visszafordultál. Láttam, hogy lihegve, ólmos mozdulattal mászol fel a vaslépcsőn. A bagó, szerkesztő úr, a sok bagó, intettem feléd, és úszósapkás fejemet a vízbe fúrtam. Honnan tudhattam volna, mondd, honnan tudhattam volna, hogy te már egy másik part felé tartasz.