A HÉT50

Az öncsonkító közöny ellen támad az író akkor is, amikor a reggeli autóbuszról leszállván szétnéz a téren, meglátja az iskolába rohanó, elkésett gyerekeket, s a félelem születésén gondolkozik el

Megragadtam Anna törékeny kezét, és őt magam után vonszolva, hanyatt-homlok rohantam le a lépcsőn, dübörgő zajt, rendhagyó, vészes visszhangot hagyva magam után ki a Palota udvarára, s azon is végig, a Térre...

Hallgatóit egy szürrealista vers elemzése közben arra sarkallja, hogy megismerkedjenek a görög–római mitológiával vagy az európai középkor lovagmondáival, de egyben a matematikai költészettannal is. Gyerekeivel kizárólag görögül beszél

„Egy fiatal magyar tudóst el akarnak veszteni, mert gondolkozott. A mai magyar életnek – így tűnik fel sokszor nekünk – titka, forrongása, célja: per a gondolkozás ellen. A fiatal tudós neve dr. Somló Bódog. A nagyváradi jogakadémia tanára."

Ádámot legyőzték. Éva győzte le. Pedig a hosszú úton Madách–Ádám Lucifer-arca az értelmes élettel szembeni minden lehetséges ellenvetést kipróbált, felsorakoztatott. Nem voltak elég erősek ezek az ellenérvek a küzdés és bízás életigenlő parancsával szemben.

A rigurózus gondolatmenetekhez való ragaszkodás, az alapok tisztázására vonatkozó törekvés természetes módon vezetett el az axiomatikus módszer alkalmazásához a matematika új ágaiban is.

Ádám és Éva a paradicsomban még nem emberek, csupán „isten gyermekei”. Lucifernek jól kell tudnia, hogy ekként is fognak viselkedni. Hogy önigazolásuk gyermeki vágyában, a szembesíteni akarás kíváncsiságában meg szeretnék ismerni a másik mester tanait is, az érem másik oldalát: Lucifert.

Mintha ez a Minden kiáltozna bennem és kint a világban, gyötrelmek kiáltásai, hajnal és este, táplálkozás, táplálék, kenyér százféle, sok, kevés, száraz, meleg, jó, keserű, komisz, szőke és barna és szénné-égett és csak álmodott kenyér, levesbe-aprítani-kenyér, rabok kenyere, a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma...

A szobrot Márkos Albert álmodta anyagba, fájdalmasan korán megszakadt művészi pályájának betetőzéseként; felavatásának pillanatában azonban kollektív alkotássá vált, hiszen vonásai ott élnek mindnyájunk lelkében, akik a költő szavait, eszményeit tudatunk részének valljuk.

Nyájas olvasó, töredelmesen megvallom: eleinte azt hittem, mulatni fogunk egy jót, de most már, őszintén szólva, kezdem unni Szász Zoltán atyánkfiát. Még csupán két megjegyzésem volna a szóban forgó tanulmány két passzusához.