Huszár Sándor: A népművészet további sorsáról

Egész pontosan az történt, hogy a művészi kiagyalásoknak és lélektelenségeknek e mai virágkorában az igazi népművészet egyszerű, naiv őszintesége olyan, mint szomjas vándornak a víz. Továbbá, hogy ezért és más okokért rajongva szeretem a népművészetet.

TGM: A lírai Én elmélete: dualizmus és tapasztalat

Mindkét fajta felfogás azonban megnyitja az utat a művészetnek egyféle kísérleti ismeretelméletként való megértése felé – azaz felkínálja a lírát a tudományos kritikának, mégpedig a kritikával egyenrangú tárgyként. Ez pedig véget vet majd a versek „megmagyarázásának”.

Jánosi János: Tertulian és a filozófiai esztétika

Tertulian egyike azoknak, akik alaposan ismerik Lukács György fél évszázadon át kiérlelt esztétikáját. Könyvének sajátos újdonsága kétségtelenül az, ahogy tanulmányában kibontakozik ez a monumentális marxista mű, mely újra bizonyítja a marxizmus alkotó, megújító sajátosságát.

Cs. Gyimesi Éva: Nyelv és múlt

A Nyelv is múlt ebből az Egészből pontosan az a rész, amelyben a tudós mindnyájunkat legközelebbről érintő, leginkább szívünkhöz szóló törekvéseire ismerünk. Mert itt a „múlt” egyet jelent a romániai magyarság írott emlékeiben, megsárgult oklevelek szavaiban, a kiveszőben levő csángó nyelvjárás maradványaiban élő múltjával.

Soltész József: Puritán vagy lázadó?

„Inkább haljunk meg mi magunk, minthogy még egyszer bombát dobjunk másokra.” Ezt mondta Lowell az amerikaiak nevében, és életében nem írt annyi verset, ahány bombát az amerikaiak ledobtak azóta...

Robotos Imre: Emlékezés egy lyukas esernyőre

Az esernyő jó kezekbe került. Kovács György 22-es honvédbaka elkövette a világháború legvitézebb tettét; felnyitotta ezt a siralmasan lyukas esernyőt, és ahogy szokás, amúgy rendesen a feje fölé tartotta a zuhogó golyózáporban.

Sütő András: Azt üzente Nóra

A költészet s a nemzetiségi humánum fölszentelt papnője volt ez az asszony, egymagában is egész hajóhálózata megannyi szigetcsoport között a humánumnak, a közösségétől némelykor messze elszakadó, és magányra ítélt költői szónak.

Ágoston Hugó : De revolutionibus

Ágoston Hugó : De revolutionibus
Tanulmányait hét évig a rinascimento lázában égő Olaszországban folytatja: megtanul olaszul, rajzol és fest (úgy tűnik, ebből a korból származó egyik portréja önarckép), megszerzi a doctor juris címet, csillagászati megfigyeléseket végez. 1497-ben Bolognában pappá avatják.