A HÉT50

Ne legyünk, nem lehetünk nyugodtak. Szép terhet rótt ránk a sors, őrizni Petőfi Sándor emlékét. Úgy vállalni, úgy hozzáigazodni, ahogy két nagy folytatója, Ady és József Attila tette. Ne legyünk nyugodtak, sok a tennivalónk. Évfordulókor, de főleg azután.

Születésének százötvenedik év fordulóján joggal köszöntik mindenütt, ahol csak uralomra jutott vagy uralomra tör a humanista idealizmus. A mi álmunk ugyanaz a világszabadság, amit ő a népek zászlóin látott.

Születésének százötvenedik év fordulóján joggal köszöntik mindenütt, ahol csak uralomra jutott vagy uralomra tör a humanista idealizmus. A mi álmunk ugyanaz a világszabadság, amit ő a népek zászlóin látott.

Petőfi ünnepe mindig arra alkalom, hogy a különböző nyelven beszélők azonos eszmények nevében, közös dolgainkat tisztázva hajtsanak fejet példája előtt, amelynek ünnepi gesztusainkban és hétköznapjainkban egyaránt tovább kell élnie.

Elutazás előtt még elmondták, hogy régi hagyományokhoz híven az esztendő utolsó délutánján minden egyes kiskőrösi ház ablakában gyertyák imbolygó lángja lobban fel. Éjfélkor pedig messzire fénylő fáklyákkal százak vonulnak Petőfi szülőházához.

A siker előtt azonban maga Bach is kissé hitetlenül áll, noha derűsen néz a jövő elé: „Úgy vélem, hogy 1975 áprilisáig a Földet két láb magasságban a JLS példányai fogják borítani.” És nem nézi tétlenül a sikert.

– Eljegyzés volt-e a Róza néni idejében? Hogy kérték meg? – Hát sehogy! Hova gondol? Az uram testvérével eljött volt, s apámékkal megbeszélték a lakodalmat. Ennyi volt az egész.

Az Athénée Palace szálló egyik csendes udvari szobájába költöztettek vendéglátóim, ahonnan éppen a német csere-pincérlányok öltözőjébe láttam. Így Bukarest már az első este kellemes kis borzongásokkal lepett meg. És mindjárt meg is tanított arra, hogy az antik romoknál sokkal érdekesebb a zajló és változó élet.

A válaszok földrajzilag, nemzedékileg, társadalmilag változatos közegből érkeztek. Néhány szabályosság azonban jól körvonalazódott. A válaszok közel háromötöd részét nagyvárosokból küldték: elsősorban Kolozsvárról és Marosvásárhelyről...