Gálfalvi Zsolt: Minden vagyok

„Minden vagyok és mindennek az ellenkezője is” – ezzel a sorral kezdődik és végződik Szemlér Ferenc új kötetének nyitó verse. Ez a sor, úgy érzem, a modern és valóban jelentékeny költő lényegi tulajdonságainak tömör, egymondatos meghatározása.

Kacsir Mária: Búcsú Lám Bélától

A kivételes, nagy kalandregénybe kívánkozott, és Lám Béla úgy írta meg – a személyes kalandot, amely egyediségében ugyan csak vele történt meg –, hogy a fejünk búbjáig benne vagyunk valamennyien. Ezért olyan jó regény A körön kívül.

László Ferenc: Hódolat az alkotónak

1958 szeptembere, az első Enescu-fesztivál: határkő a román zenetörténetben. Amíg a mester élt, elsősorban mint előadóművészt ismerte s rajongta a világ. Nemcsak a külföld, a nagyvilág, hanem a hazai közvélemény is csak másodsorban tartotta zeneszerzőnek.

Ondrejcsik Kálmán: A kutatómunka bálványai

A tudományos cikkek hihetetlen elszaporodásával kapcsolatosan a hatvanas években kezdték először emlegetni az „információrobbanást”. A jelenlegi helyzetet inkább információs környezetszennyezésnek nevezném, mert a szakirodalom mennyiségi túltengése már nem egyszerűen haszontalan, hanem káros.

Árvay Árpád: Mesterek mestere

Árvay Árpád: Mesterek mestere
Fiatal festőket nevelt, akik idővel büszkeségei lettek a román képzőművészetnek. Az ő műtermét látogatták például a Grigorescu testvérek, Ghiţă és Nicolae. Kettőjük közül Ghiţă templom- és ikonfestő maradt, de öccse, aki sokkal nagyobb tehetség, később a XIX. század legjelentősebb román festője lett.

Forró László: A tér fehér nyugtalansága

Forró László: A tér fehér nyugtalansága
Nem kísérlet! Teljes értékű gondolatok megfogalmazása. A pszichológusokat talán érdekelheti, hogy a művész legutóbbi kiállításán egy kosárlabdázó így szólt: igen, uram, amikor győzni akarunk, játék közben ilyen színeket látunk.

Kormos Gyula: Miben kell egyetértenünk?

Amint látszik, én is egyetértek az előttem szólókkal; az én véleményem is az, hogy minden vonatkozásban „létfontosságú” kérdést vetett fel Bodor Pál Nyílt levele, és ezt Dankanits Ádám és Cseke Gábor igen-igen figyelemre méltó gondolatokkal egészítették ki.

Fuchs Herman: Emésztőkövek

Végeredményben tehát állíthatjuk: a korszerű és elmés vizsgálatokból leszűrt újabb adatok azt bizonyítják, hogy az emésztőkavicsok nyelése, a madaraknak ez a táplálkozási alkalmazkodása, már legalább 60 millió éves.

Egy Kecske mind felett

Egy Kecske mind felett
A nadrágba vizelés mint a diktátor legnagyobb ellensége történetformáló erővel bír Mario Vargas Llosa A Kecske ünnepe című regényében. A Nobel-díjas perui író műve megtörtént eseményeket dolgoz fel.