Debreczeni István: Arany János hétköznapjai 2.

Stieler Schulatlasa vagy huszonöt éven át volt rendes kéziatlasza. Ha a könyvei közt fennmaradt tizenhét térképét nézegetjük, világosan látjuk, mily élénk érdeklődéssel szemlélte, követte mind a múlt, mind a jelen históriáját. Szinte katonai szakértelemmel rajzolta be mappáiba az orosz–török hadszíntér fontosabb változásait...

Zirkuli Péter: Vázlatsorok Arany Lászlóról

Arany László elnémította „költői igazságát”, s „dúlt hiteknek” nem emelt „káromkodásból katedrálist” Az őrült, Az apostol vagy a Vajda-versek fajtájából, hanem ravatalt, elföldelve „önhitét”, az ellenállás névtelen erejét, azt, ami mégis megmaradhatott s a történelmi kiegyezés meg a hétköznapi kiegyezések korában is a helytállás energiája lehetett.

Dévényi István: Magyarnak lenni: Mission: Impossible

Dévényi István: Magyarnak lenni: Mission: Impossible
A magyar ember fél a világtól, mert onnan, kívülről soha semmi jó nem érkezett, s míg ők értik és megértik egymást, addig minket (s a nyelvünket) senki sem ért. Mennyi zsigerekbe égett negatív érzelem, érzés, micsoda táptalaj a propaganda számára.

Migránsgettók: riogatás vagy valóság?

Migránsgettók: riogatás vagy valóság?
A polémiában Magyarországon két szempont dominál: a kötelezőkvóta és a migránsgettó. A kvótaszabályozás lényege, hogy ha egy tagállam nem bír el a rá nehezedőmigrációs nyomással, akkor a többi tagállamnak kötelező szolidaritást mutatnia.

Koncz Tamás: Mit mond a róka?

Sompolygó, sunyi róka (…) szőrét hullató, rossz vidéki róka” – adta meg az alaphangot a miniszterelnök, aki a jelek szerint nem tudta, hogy videózzák. Az udvaroncok vették a lapot, kórusban gúnyolták-gyalázták az egyiptomi útra rendre visszakérdező Hadházyt.

Szilágyi Domokos négy ötvenéves verse

Szilágyi Domokos négy ötvenéves verse
(Nem vagyunk mi kurvák, latrok, / akármennyire ugattok. / Nem vagyunk mi szende szentek, / bármennyire szentek kendtek. / Nem lakik mibennünk sátán, / elvisel a föld a hátán. / Nem lakik mibennünk angyal, / glóriával, lelki langgyal.)

Tabák László: Ajándékozzunk színes ceruzákat

Tabák László: Ajándékozzunk színes ceruzákat
Hanna Amitaj tizenegyéves gyermek önmagát rajzolta le, amint az átjárón, vagyis a zebrán áll, ijedten és tanácstalanul. A rajzon ugyanis a zebra sehol sem kezdődik és sehol sem ér véget, a csíkos sáv csak az úttest közepén látható, mint egy sziget, nem tudni, hogy került oda a gyermek, és körülötte teljesen zárt körben színes autók acsarkodnak rá.