VÉLEM ÉN

Sajnos nem állíthatjuk, hogy a többi visegrádi országban teljesen megszilárdult volna a demokrácia és lecsengett a populizmus. De ezekben az országokban már felfedezhető az európaiság eszmeisége, amit egyre nehezebb lesz kiirtani.

Szánthó Miklós szerint például Tóth Bertalan nem a következetességéről híres, hanem épp az ellenkezőjéről. Ahhoz azonban, hogy a művelt (sic!) központi igazgató és alapítványi elnök viccelődését megérthessük, meg kellett volna spórolnia egy c-t.

Támogatnák a nyugat-balkáni országok közeledését az Európai Unióhoz... A nagy szerb-magyar barátság jegyében minden bizonnyal, mint most az energiaválság helyzet ellenére még gázt is adunk el délre…

– Az alsónadrágom is rémes, Lujza. – Ha téged megnyugtat, Jenő, az én bugyim is pont ilyen. – Ezt akkor sem veszem fel, Lujza! Hol van mosott alsó? – Az most nincs, Jenő. Vegyél fel addig egy úszónadrágot. – Meddig nincs tiszta ruha, Lujza? – Talán péntekig.

Írországban az antiszociális állapotok a lakosság lélekszámának csökkenését vonták maguk után nyolcvan éven át. Az antiszociális Orbán-rendszer előbb-utóbb megszűnik, de félő, hogy a népességcsökkenés évtizedeken át fog tartani, amint az ír példa is mutatja.

Vagy az van, hogy a magyar kormány még mindig tök hülyének nézi minden partnerét, noha már csak a zenekar játszik a Titanicon, vagy az EU valóban újra eljátssza a hülye gyerek szerepét, amivel viszont az egész Unió jövőjét kockára teszi.

Különösen fontos lenne az Európai Unión belüli szolidaritás. Olaszország és Szlovénia múlt héten megállapodást kötött arról: ha Ljubljana nem kap több gázt, Róma kisegíti. Mindez akkor, amikor itthon tilalmat rendeltek el az energiahordozók kivitelére...

Meg aztán pénzre amúgy sincs szükség, ha például csak a minap 30 milliárdot dobtak oda két kormányember alapítványának, vagy ha a honvédelmi miniszter méregdrága helikopteren ugrik le megnézni a huszárok lovait.

Ábrándozás az élet megrontója, nekünk meg enélkül is van elég bajunk. De éppen e bajok miatt sürgetem a Nemzeti Csúcs összehívását. Nem esne le a gyűrű a miniszterelnök ujjáról, mert az már csütörtökön leesett, nagy szerencsénkre.

Így is történt: a következő évben már 460 milliót fizettettek ki velünk az égiparádéért. Pontosabban a kivitelező cég 247 milliót kapott, de a közbeiktatott fideszes Happy End „valamiért” már 460 milliót számlázott érte a köznek.