VÉLEM ÉN

Egy amerikai turisztikai plakát, amely Európába csalogatta az utazót, sikerült Európa minden előnyét egyetlen mondatba tömörítenie: „Utazzon Európába! Európában esténként nyugodtan kisétálhat!”

Az üvöltés egy olyan világ muzsikája, amely egyelőre nem tud az értékek közt eligazodni. Saját süketségéből következtet a zenére, így lesznek a nagyothalló ifjak a káosz egyre rosszabb fültanúi.

Nyugat-Európában a települések költségvetéséből egy százalék jut a helyi sajtóra, nálunk 0,1-0,5 százalék. Vajon az energiaválságban mennyi jut majd? Mi lesz a hagyományos sajtóval, amikor a nyomdapapír ára 30-70 százalékkal nőtt?

Már nem a háború, hanem a szankciók a hibásak. Nem a magyar kormány és nem Oroszország, hanem Brüsszel tehet mindazokért a bajokért, amelyek Magyarországot sújtják. És ez a “Brüsszel” bízik abban, hogy ezt a kormányt visszatérítheti a jogállami útra.

A hatalomtól több belátásra, megértésre, a társadalomtól sokkal több szolidaritásra lenne szükség. Pofátlanság, hogy az papol a tisztességből végzett munkáról, aki egy hónap alatt keresi meg egy kezdő tanár egész éves fizetését.

Fekete péntek lesz a holnapi, mert ennek a két embernek a halála nemcsak a családjuknak, barátaiknak és kollégáiknak fájdalmas veszteség – az ő halálukkal a magyar sajtó egésze lett szegényebb. Magyarán az Olvasó.

Amikor a magyar miniszterelnök úgy fogalmaz azon a nemzetközi fórumon, amelyre érthetetlen módon meghívták, hogy Európának nem érdeke az orosz energiafüggést amerikai cserélni, akkor olymértékben csúsztat, hogy az már hazugság.

A lap szélsőjobbosnak minősíti a politikust, az egyesület szóvivője pedig azzal próbált mentegetőzni, hogy a kezdeményezést a berlini magyar nagykövetségtől jött, ők pedig eleget tettek a kívánságnak, hivatalos fogadásról azonban szó sem volt.

Miközben az a benyomásom, hogy az MSZP intenzív osztályon fekszik, és csövek lógnak ki belőle, a politikusai közül négyen is valamiféle magyarázattal szolgáltak. Lehetséges, hogy azért vett erőt rajtuk az őszinteség, mert már nincs vesztenivalójuk?             

Akkor lesz ebből az országból újra valami, ahogy 1956-ban és 1989-ben, ha lesz erkölcsi tekintély, aki képviseli a hatalom nélküliek hatalmát, s lesz megint más, fiatal Magyarország, amely ennek az erkölcsi tekintélynek támasztékát adja.