VÉLEM ÉN

A honlapjuk szerint a Számvevőszék "a közpénzek őre", "a demokrácia pénzügyi garantőr szervezete". Hát nem tudom, de mintha ebbe a közpénz-őrzésbe nem ártana egy kicsivel több intenzitást és koncentrációt belenyomni.

„Kedves Uram vagy Hölgyem, a magyar miniszterelnök legutóbbi kijelentései után nem kívánok magyarországi vendégeket fogadni. Éppen ezért kérem, hogy törölje a foglalását.”

Búcsúzunk a karikaturistáktól, a könyvelőktől, a könyvkötőktől, a könyvügynököktől, a könyvvizsgálóktól, az informatikusoktól, az ingatlanközvetítőktől, az íróktól, a cigányzenészektől, a cipészektől, a dalszövegíróktól, a díszletmunkásoktól, a súgóktól...

A nagy visszatérés hírére egy talján blogger taglalni próbálta, milyen óriási nehézségekbe ütközik – szinte lehetetlen – a majdnem harmincéves Berlusconi-korszak társadalomba beépült elemeinek kezelése, ne adj' isten fölszámolása.

Persze csak a rosszindulatúaknak tűnt fel, hogy a klub vezetője – minő véletlen – egyben a Tufts felügyelőbizottságának is vezetője volt. Amihez képest aprópénz, hogy a repülésért a kormány 32 millió forintot fizetett.

Oroszország emellett arról a tervéről sem tett le, hogy közeledjen a tálibokhoz. Igen, azokhoz az egy évvel ezelőtt hatalomra került afganisztáni szélsőségesekhez, akik lábbal tiporják a nők jogait, betiltották a művészetet, a zenét

Gyanútlanok voltunk, a szükségesnél kevésbé éberek. Elhittük, hogy a XXI. században, az Európai Unió egyik országában ez nem történhet meg. Megint a saját bőrünkön tanultuk meg a keserű leckét, hogy ami megtörténhet, az többnyire meg is történik.

Választ a kérdésre ne reméljenek. A hatalom emberei ugyanis azt már nem osztják meg velünk, földi halandókkal. Meg kell elégednünk a tartalom nélküli válasszal, vagyis azzal, hogy tárgyalásra érett csomagot küldtünk.

Kenderes után az elmúlt szűk három évtizedben cirka tucatnyi Horthy-szobrot avattak az országban, jellemzően kistelepülések magáningatlanain, illetve egyházi intézményekben. Állami közintézményben eddig soha. Lassan kiszárad a Rubicon…

Alkoholisták, öngyilkosok és Kossuth-díjasok, olykor mindhárom állapotot kipróbálták. Vajon tragédiájukban milyen szerepet játszott a Kádár-korszak kultúrpolitikája és a rendszerváltásból való kiábrándulás?