VÉLEM ÉN

Hiába van vagy négy miniszter az új kormányban, aki hellyel-közzel gazdasággal foglalkozik. Nagy Márton már bizonyította a (szakmai?) becsület és karrier közül melyik választja, Navracsis nem közgazdász, a többi meg nevenincs.

A fegyverkezési miniszter egyébként helikopterrel utazott a messzi Szilvásváradra bratyizni a „honvédő paripákkal”, ami magában olyan anakronizmus, hogy már megér egy rövid misét sok miseborral.

Igen ám, de közben kiderült, hogy az árvák egy részét verik, másokat szexuálisan molesztálnak abban az otthonban. Hogy esetleg nem is árvák az árvák, s mintha nem az otthon lenne értük, hanem a gyerekek az otthonért.

Hiszek abban, hogy a gonosz valami olyasmi, amit sok, jószándékú ember együtt le tud győzni, bármilyen hatalom is álljon mögötte! És hogy egyetlen olyan rendszer sem lesz képes örökké fennmaradni, ami megtűri mások bántalmazását vagy éppen ő maga válik bántalmazóvá.

Orbán Viktor eddigi pávatánca után brüsszeli Canossa-járása sem lesz elegendő. Az Európai Unió valós, ellenőrizhető intézkedéseket vár jogállamisági kifogásai orvoslására, különben nem folyósít.

Huszonhét tagállam ül egy asztalnál, és arról beszélgetnek, hogy vannak köztük olyanok, akik lábbal tiporják az európai politika alapvető elveit. Ezt ismételgetik az egybegyűltek, és közben az asztal végén ülő potrohos egyénre sandítanak.

Egy Meyer nevű amerikai médiakutató könyvet szentelt a print sajtó haldoklásának, és 2043-re jósolja az utolsó napilap megszüntetését. E folyamatot gyorsított fel a papírárak növelése és a magyar politika.

Szóval kiktől kell megvédenünk az országot, határainkat és függetlenségünket, méghozzá „emberfeletti erőfeszítéssel”? Ha csak nem feltételezzük, hogy az ukránoknak nincs elég bajuk, és játszi kedvükben megtámadják Magyarországot, akkor itt bizony Putyinékról van szó.

E stílusnak neve is van, sandwich compliment-nek hívják. A c-vel kezdődő szó ugyebár bókot, dicséretet jelent, a szendvics pedig annyira ismert kifejezés, hogy nem is érdemes magyarra fordítani. Az elmarasztalást tehát két dicsérő mondat közé csomagoljuk.

Szinte csak az utolsó pillanatban merték megerősíteni Hszi Csin-ping kétnapos vizitjének tényét; az is beszédes, hogy a kínai elnök nem Hongkongban, hanem a közeli Szencsenben töltötte a köztes éjszakát. Még tán az sem kizárt, hogy korunk legerősebb zsarnokát éppúgy lázálmok gyötrik, mint a versbéli királyt.