VÉLEM ÉN

Az angolok valószínűleg megnyerik ezt a nekik kitalált 2020-as Európa-bajnokságot. Ők lesznek a győztesek. De számunkra a dánok is angolok, győztesek – ők voltak az Eb legnagyobb, legszebb nyeresége. Rájuk fogunk emlékezni leginkább. Á. H. írása

Már a tanév vége felé jártunk, amikor jött az iskolába Sanyi bácsi, a tanfelügyelő. És ott, a tanáriban, a faliújságon föllapozta a kifüggesztett dokumentum 85. oldalát, odabökött az ujjával, és azt mondta: tudod, öcsém, hogy jössz nekem két sörrel? Krebsz János írása

Németország 1940-ben foglalta el Dániát. 1943 augusztusában a német vezetés parancsban rendelte el a dániai zsidók deportálását. Keresztény honfitársaik azonban spontán mentőakciót szerveztek, és segítettek az érintetteknek... Ágoston Hugó írása

Most olvasom Orbán hét pontját, amely fizetett hirdetésként jelent meg néhány nyugati lapban, s amely a legelemibb kételyt vagy dilemmát nélkülözve, egyúttal ellentmondást nem tűrve, odaüzent, hogy mi a teendője a nyugati világnak a jövőt illetően. Gábor György írása

Nem állapodtunk meg arról, hogy szabadságharcot vívnak a nevünkben. Összevesznek mindenkivel, akivel eddig jóban voltunk, s helyettük régi-új barátokat keresnek a mesés keleten. Mintha nem volna e derék despoták nélkül is épp elég bajunk. Földes Péter írása

Mindenesetre a TASSZ hírügynökség másnap sajtóvisszhangként visszajelentette New Yorkból, hogy Hruscsov beszédét teljes terjedelmében közölte a The New York Times. Csak azt felejtették el hozzátenni, hogy fizetett hirdetésben. Kulcsár István írása

Brecht az angol költői nyelvről mondotta, hogy játékossága és oldottsága minden költő paradicsoma lehetne. Nos, prózájuk is ilyen fölszabadultan kifejező. A megmódolás lényege náluk éppen az, hogy a mindennapit elegyítik a klasszikummal.

Most viszont itt állunk tízegynéhány ezer kínai lélegeztetőgéppel, valamint 3 és félmillió adag fel nem használt kínai vakcinával. De persze a kölcsönös tiszteleten alapuló külpolitika amúgy helyes. Nem ártana az Európai Unióval szemben is gyakorolni.

És rótta, szorgalmatosan rótta ugyanazokat a gyöngybetűket éjnek évadján – egyszer, kétszer, hússzor, harmincszor. Pontosan harmincszor. Mert annyi tiszteletpéldányt kapott a kiadótól, annyiban kellett kijavítania a korrektor nagyvonalúsága folytán benne maradt sajtóhibákat.

– Tikmony! – suttogja, mintha erdő; s vetkőztet, leitat, öl a tekintete. – Tikmony! – ismétli, s mi önkéntelenül, féloldalosan megindulunk a fal mellett, mohó vággyal a künti éjszaka iránt. A fiú eszelős édes apámozással vesz védelmébe –: vendégül ő hívott.