VÉLEM ÉN

"Nekünk az a tanulság, hogy csak egyetlen dologért, Magyarországért és a magyar szabadságért szabad harcolnunk." Hadd emlékeztessek a Washingtoni Szerződés nevezetes 5. cikkére, ami a kollektív biztonság alapja. Ha mi nyíltan felmondjuk....

Lesz még e hazában a történelmet tanítók közül bárki oly bátor, hogy az osztály színe elé állva kimondja, a miniszterelnök és a külügyminiszter úgy hazudik, mint a vízfolyás? „Ah ezeren némán fordulnak el: álom / Öldösi szíveiket, s velök alszik az ősi dicsőség.

Egyre nagyobb az a tömeg, amelyből tizennégy év keleties tévút után elemi erővel tör fel a nyugatias polgárosodás iránti vágy, követelik vissza azt, ami 1989-ben magától értetődő akarat volt. Ez a tömeg ma már egyetlenegyet akar, de azt nagyon...

Az ügy tanulsága: meg kell válogatni, ki, milyen forrásból dolgozik, el kell dönteni, ki mit hisz el abból, amit olvas, kit igazolnak a tények, s ki terjeszt hamis híreket. Annyi szent, hogy a forráskritika nem erős oldala a kormánykommunikációnak.

Az általa aláírófajtaként minősített, potenciális bábkormányfő pártja pontosabban ugyanolyan megúszósan/gyáván/pragmatikusan (pártállás szerint aláhúzandó) szavazott legutóbb az Ukrajnának szánt hitelről, kvázi „a háborúról”, ahogy a fideszesek.

Arra a kérdésre, hogy ha valaki megtámadná Magyarországot, beszállnának-e a védekezésbe fegyverrel vagy másként, az összes párt hívei közül a fideszesek válaszoltak a legkevesebben igennel. Tessenek ezen elgondolkodni.

Amikor rombolásról beszélek, nem lehet nem észrevenni, mit művel ez a hatalom. Hogy nagy erőkkel res­taurálja a Horthy-időket, ugyanakkor lépésről lépésre bontja el, például az ’56-os emlékeket. Emlékezzünk csak Nagy Imre szobrának kitelepítésére...

Abban igaza van, hogy az agymosásnak nagyon sok károsultja van nálunk, de őket úgysem tudja meggyőzni. Különösen akkor nem, ha ugyanazt képviseli, mint a Fidesz. Akkor miért is szavaznának rá, hiszen az eredeti mindig jobb, mint a másolat.

Nem is rabolnám most az idődet. Mondom, mire gondoltam. Szerveznék egy családi összejövetelt a rokonoknak, unokatestvéreknek, gyerekeknek. Ott összerázódnánk egy kicsit és utána rendszeressé tennénk ezeket a traccspartikat. Mit szólsz hozzá?

Prospero, ahogy az már illik, sok örömöt és csillogást szerzett, de sok bosszúságot és elkeseredést is – ezek nélkül nem is lenne munka a munka. Több újságírói pályát elindított, és mindenkinek kevesebb kötete lenne, ha Prospero nem kérte volna tőlük...