VÉLEM ÉN

Akkor kezdődik az igazán nehéz munka, ha sikerül kivédeni ezt a legionárius, szélsőjobboldali veszélyt. A civil társadalom a demokrácia és a fejlődés tartóoszlopa. Nem engedhetjük meg magunknak többé, hogy ne érdekeljen a politika.

Tavaszra még a republikánus kemény mag számára is nyilvánvalóvá válhat, hogy Putyinnak esze ágában sincs bármilyen békét kötni, ezt legfeljebb úgy tudják elérni, ha az ukránok a jelenleginél sokkal-sokkal keményebb katonai támogatásban részesülnek.

– Ne eszkaláljuk a konfliktust, kisleány! – javasolja békítő szándékkal. – Én a Sulyok Tamás kössztársasági elnökúr vagyok, sokszor láthatsz a Tik-Tokon, ahogy mosolyogva kedves dolgokat csinálok. Ha belemondod ide a kamerába, hogy ki vagyok, kapsz csokit.

A fegyver immár azok ellen is fordult, akiket a nép még nem utált ki az udvarból, akikben változatlanul védelmezőt lát, partnert a küzdelemhez, de akiket ma már sokan a köz megrontóinak tartanak. Keressenek maguknak civil munkát, mondja hetykén.

A szorgalmas, bölcs, szeretetre méltó Equus asinus hosszú fülű árnyékot vet ránk. Nincs új a nap alatt a nagy ógörög mesemondó igazsága óta: mi magunk vagyunk a makacsok, az ostobák, a reménytelenek.

Tóth Zoltán választási szakértő még valamikor a ’22-es választások előtt összeszámolta, hogy 2010-es hatalomra kerülésétől kezdve a Fidesz nagyjából háromszáz módosítást hajtott végre a választási szabályokban, amelyek között volt jó pár alapvető fontosságú is...

A Tiszát támogatók jelentős része nem gondolja, hogy Magyar Péter feltétlenül jó ember, hogy nincs baj az indulataival, némi pökhendiséggel. Azt sem hiszik, hogy ez a villámgyorsan felépült alternatíva nem omolhat be, vagy a hatalom nem verheti szét.

Ne legyenek illúzióink: az értékek zűrzavara, a háborúk öntörvényűsége, a hatalmi önzések, hamis politikai hitvilágok és az elszabadulni látszó mesterséges intelligencia kihívásai leginkább az egyes ember szuverenitását sorvasztják egyre kisebbre.

Urizálni a bunkó szokott, aki egy olyan viselkedési formát egy olyan habitust próbál felvenni, ami nem az övé, amit nem ismer belülről, amit nem is tudhat jól utánozni. Ez a viselkedés számára idegen, a karzatnak szól, hogy lássák milyen előkelő az illető.

Legutóbbi kormányülésünkre – remélem, ezzel nem árulok el államtitkot − meghívtuk a Valóságot. A Tényeket is hívtuk, de ők sajnos nem tudtak eljönni, mert tényellenes brüsszeli aktivisták valamilyen korrupciós ügybe keverték őket,