VÉLEM ÉN

Meglehet, Magyarországon is egy bírósági ügy és annak minden folyománya hozza majd el sokak számára a nagy kiábrándulást és kijózanodást. Végtelen pesszimizmusom ellenére ezt most nagyon elképzelhetőnek gondolom.

A szerző elutazott több mint negyven országba, az utcán találomra megállított embereket, megkérte, hogy lefényképezze őket és egy pár szóban mondják el életük főbb mozzanatait.

Beszéd helyett cselekedni kell. El kell venni a hatalmon lévőktől az elnökválasztás jogát, és át kell adni a népnek. Egy hete senki nem hitte volna, hogy a rendszer két fontos szereplőjét is el fogja söpörni a népfelháborodás. Mégis megtörtént.

Arcpirító és felháborító, hogy ebben az erkölcsileg egyértelműen elfogadhatatlan helyzetben, Orbán Viktor kormányának szüksége volt két-három napi telefonos kérdezősködésre, méricskélésre a tettet elítélő megszólaláshoz.

Most van itt az ideje annak is, hogy a Fidesz szavazói, választói és szimpatizánsai elgondolkozzanak rajta, helyes-e, ha minden személyi döntést Orbán Viktor hoz meg; helyes-e, működőképes-e Orbán Viktor értékítélete és kiválasztási gyakorlata.

Orbán igyekszik élére állni a népharagnak. Valójában nem tett most egyebet, mint lefokozta a köztársasági elnököt, szűkítette a mozgásterét, hogy ezzel párhuzamosan bemutathassa az ő végtelen hatalmát. 

Beer Miklós bejelentette, elosztogatja tárgyait, mert később már úgysem lesz szüksége rájuk. Most biztos sok egyházi személyiség megrökönyödik bejelentésén, pedig csak Krisztus tanítását követi. Ám sokan hajlamosak elfelejtkezni arról, mi is ennek a lényege.

Aztán csettintenek: szobalány! És aláírod a kegyelmet a csókosnak, aki gyerekek megrontásában volt bűnsegéd. Aztán csettintenek: szobalány! Mit műveltél? Hogy képzelted ezt? Takarodsz kifelé!

És lám, a Mandiner nevű Fidesz-lakáj szóömleny Novák Katalin lemondásáról tudósítván, a maga intellektuális nihiljét freudi alapokra helyezve közleményében a korábban úgyszintén lemondásra kényszerült Schmitt Pál helyesírását vette át...

Egy országban, ahol minden szál egyetlen ember kezébe fut össze, nehéz elhinni, hogy fontos dolgok nélküle történhetnek. Ez az egyszemélyi hatalomgyakorlás ára: nem hisszük el, hogy valamiben ne lenne ott a keze.