Szénási Sándor: Előjáték, nem tudni mihez
Úgy érezték, hogy máris ismerik, pedig persze nem, ez lehetetlen lenne is, mégis ismerősként beszélnek hozzá, még nem mennének haza, kérdezik, panaszkodnak neki („Romániában is jobb”) kézről kézre adják a mikrofont.