A Magyar Hang cikke.

Orbán Viktor Facebook-profilképe

Régi-új fotóra cserélte a profilképét a Facebookon Orbán Viktor: a képen sármos hatvanas pózába vágja magát. Fiatalosabb, mint ahogy aktuálisan kinéz. Most, hogy Magyar Péter bejárja Tolnát-Baranyát, padokról meg teherautó-platóról szónokol, és megtölti a Kossuth teret, szőkén és pimaszul, a kormányzati kommunikációs gépezetnek akár az is eszébe juthatott, hogy Orbán Viktor és a rendszere egy kissé megöregedett, és ideje lenne a sok kardcsörtetés után egy kis flörtnek is a választókkal. 

Bár Magyar Péter személye újdonság, a Fidesz problémája valószínűleg nem az: már a 2022-es választás előtt is fenyegette őket a veszély, hogy unalmassá válnak. A fogyatkozó lendület meglátszott a közvéleménykutatások eredményén is. Végül az ellenzéki anomáliák, a háborús sokk és a gátlástalan fideszes kommunikáció, na meg a pénzeső mindent vitt. Ám az, amit a miniszterelnök a választás után mondott – hogy „ez a szív győzelme volt” – már akkor sem stimmelt. Igaz, azt mégsem mondhatta, hogy az újabb kétharmad a hatalmi gépezet, az osztogatás és az alternatíva nélküliség győzelme volt. De abban igaza lehet a miniszterelnöknek, hogy a politikában időnként fontossá válnak az érzelmek. Ha nem így lenne, akkor az elmúlt hetek eseményei nem következtek volna be, és az állami propagandának sem kellett volna teljes fegyverzetben ráfordulni Magyar Péterre. Magyart egyelőre érzelmi alapon közelítik meg a választók. Sokan megkedvelték, valószínűleg azért is, mert hitelesnek tudott tűnni. Elhiszik róla, hogy hogy ő bizony egy szép napon annyira felhúzta magát, hogy elrúgta a pöttyöst, és ezt komolyan gondolja.

Rég láttunk utoljára 16 és 45 év közötti fideszes politikust, aki ekkora lendülettel akart volna valamit. A jegyzőkönyv kedvéért: ellenzékit se nagyon. Varga Judit például biztos, hogy lelkes volt, szívből vágyott egy vezető politikus karrierjére. Hogy még mit akart, és mit gondolt a világról, arról kevés derült ki. Aztán ott volt Novák Katalin, aki családügyi államtitkárként szintén felmondta a kötelezőt, és bár máig nem tudni, hogy köztársasági elnökként mi motiválta küpolitikai munkáját – a központi ukáz vagy legalább részben a saját elképzelései – érzékelhető volt, hogy a normalitásra törekvő külkapcsolatok egybevágtak az elképzeléseivel és a személyiségével. A Fidesz láthatóan épített is arra a fajta népszerűségszerzésre, amit Varga és Novák kínáltak. Főleg Novák esetében volt arra esély, hogy megkedveljék a választók, akár a fideszes keménymagon kívül is. De hát a rendszernek hamar sikerült felfalni a feltörekvőket.

Novák Katalin azzal köszönt el az elnöki poszttól, hogy intette a fiatalokat: ne hagyják, hogy bárki korlátozza a „szuverenitásukat”, vagyis a függetlenségüket. Ebbe ugyanis – akarhatta üzenni Novák – bele lehet bukni. A függetlenség teljes hiánya – a NER működésének egyik lényege – azonban nem csak arra képes, hogy a bukásba lavírozzon egyeseket. Az is igaz rá, hogy az egyéniségek, akiket meg lehetne kedvelni, és akiket visz a lendület, nemigen teremnek meg ebben a közegben. A látványossá váló káderhiány, a foghíjas középgeneráció és az ütőképes fiatalok hiánya alátámasztani látszik ezt a tézist. Az is biztos, hogy a rogáni boszorkánykonyha közleményeinek betűhív ismételgetéséhez nem kell egyéniség, se szív, se lendület.