VÉLEM ÉN

Jönnek a számok, előbb az újak, később a régebbi slágerek. Majd egy csodás klarinétszóló­ban az Örömódát (az EU himnuszát) együtt dúdolja a közönség. A legvégén pedig a telt ház fölállva énekli vele a Pál utcaiak ikonikus fogadalmi dalát...

Majd jött a 2021 január 6-i erőszak, amelynek egyik kevésbé tárgyalt mozzanataként a Proud Boys és más milíciák lőfegyvereket halmoztak föl egy Washingtonhoz közeli motelben, ám szerencsére ezeket végül nem vitték magukkal a Capitoliumhoz...

Hat éve, egy másik MÁV-botrány idején Csepeli György szociálpszichológus ezt írta, még Katzénál is maróbb gúnnyal: „A MÁV utoljára 1944-ben volt a helyzet magaslatán.” Akkor ő is megkapta a magáét, bár szerintem nem érdemelte meg.

Orbán, elmondása szerint, 16 és 24 kilós vasgolyókkal, személyi edző nélkül, saját maga által összeállított edzésterv alapján igyekszik visszanyerni a versenysúlyát. Mely utóbbiról egyébként nem árult el részleteket, így nem tudhatjuk, hány kilóról indult...

Minthogy gonoszkodó kedvemben vagyok, úgy vélem, hogy helyénvalóbb kötetcím lett volna az Egy obsitos a Szociáldemokrata Párt szolgálatában, ugyanis a könyv körüli botrányok Ciucă ellenjelöltjének, Marcel Ciolacunak a malmára hajtják a vizet.

Inkompatibilis: a gyerek az egyik órán az ősrobbanásról vagy az evolúcióról hall, a másikon a bibliai teremtésmítoszt és a kreacionizmust sulykolják belé, amelyek „elsajátítása” mellesleg semmilyen intellektuális erőfeszítésébe nem kerül…

A könyv politikai része azért érdekes. Ez is olyan, mintha a Hivatalos Közlönyt olvasnánk, mintha köztisztviselői tájékoztató lenne, de legalább megtudjuk belőle például, hogy a szerző nem szerette Ceauşescut. Nem szereti Iliescut sem.

Egyelőre a méregetésnél meg az odamondogatásnál tartunk. A politikában elvben mindig a címvédő van előnyben, őt segíti a hazai pálya, de itt valahogy mégsem. Szakpolitikai vitákat kell nyerni? Tizenöt éve nincsenek sem szakpolitikai viták, sem...

Várható tehát a baráti sajtó ájult lelkendezése e témában, nyilván addig sem kell beszámolni holmi Bese-ügyekről, extrém államadósság-szintről, konténeres oktatásról és más hasonló, a népet csakugyan érdeklő eseményről. A gyúráshoz sok erőt kívánok.

Gyakran gondoltam arra is, amit a Transtelex Facebookján egy hozzászóló fejtegetett: vajon Hitlerrel minden rendben volt-e, pusztán, mert a náciknak voltak racionális okai is a csalódásra és a dühre? Akkor már nem is olyan nagy baj a holokauszt?