VÉLEM ÉN

Most olyasmi történt, amire életükben sem gondoltak volna: merénylet érte magukat a terroristákat! Hogy sportnyelven fogalmazzak: hazai pályán verték őket laposra. Saját eszközeikkel. Teljes vagy majdnem teljes a demoralizáció, ebből nehéz lesz felkelni.

Neked véged van, és nemcsak Gergő atyaként. Pokol lesz az életed. A lapokat, amelyek ocsmány rágalmaidat lehozták, már most szarrá bombázza a kajánul röhögő nép a pofáddal. Sehol senki nem fog újra pódiumra engedni. Ennyi volt.

Ha valahol hibát látott, vagy nem úgy mentek a dolgok, ahogyan ő azt elvárta, pillanatok alatt felhúzta magát, és minősíthetetlen hangnemben ledorongolta, személyében alázta meg azt, akit vétkesnek gondolt.

Sokan úgy gondolják, hogy nem is ő a magyar kormány valódi jelöltje: Orbán Viktor is arra számít, hogy a Parlament elutasítja Várhelyit, és akkor áll elő az igazi jelölttel. Az vezetheti, hogy a második jelöltet eddig még soha nem utasította el a Parlament.

Az EU és a NATO láncos kutyájaként számon tartott Zelenszkij vezette Ukrajna, elterelni szándékozván a figyelmet, annak a galád, nemzet-, család- és keresztényellenes álláspontjának adott hangot, hogy „Ukrajna szolidáris szomszédaival, akik pusztító áradásoktól szenvednek”.

Minket nem hat meg sem megelőzés, sem a távlati gondolkodás, ezért izomból legyintünk arra, hogy mennyi pénz tűnik el a különböző védműre szánt forrásokból. De amíg az elsivatagosodó homokhátság gazdái között népszerű a Fidesz...

Mutatóink jók, nyerésre állunk. A vízen is fölényben leszünk, mert azok az úszó, fából vájt és összeütögetett közlekedési eszközeink a legkorszerűbbek. Nagy lepedőkkel szereltük fel mindet, abba kapaszkodik a szél. Csak bele kell ülni és suhantok vele...

Feltételezésem szerint, ez a materialista verzió. Az idealista verzió az, hogy sikerült megidézni az endori boszorkányt, csak szórással csapott oda, de akkor is szép rendet vágott. Azt nem értem, mi képes ilyen rövid idő – nanoszekundumok – alatt ekkora energiát leadni?

Bese pap a maga módján áldozat, az különbözteti meg őt tőlünk, hogy azért nem mindenki adja el a lelkét a harminc ezüstpénzért, ami esetünkben százmilliót ér, alapítványi támogatás formájában. Még szerencse, hogy minden számla megvan.

A szüzsé kétségtelenül izgalmas könyvet ígér, csakhogy vagyunk jó néhányan, akik a szerzőtől egy másfajta, őszinte „krimit” várnánk el. Ahogy mondani szokás: amely valós eseményeken alapul. Az elmúlt évtizedek hányattatásain.