VÉLEM ÉN

Ilyen évek voltak azok, Harrison Ford és Majolenka hercegkisasszony között, Slupsk és a walkmanek világában, semmi sem volt biztos, csak a létbizonytalanság, meg az áramszünet. Aztán valahogy elmúlt ez is. Most másképp furcsák a dolgok...

Már a bevezető mondatok sem hagynak kétséget afelől, hogy itt most nagy megmondás lesz, soha nem valaki vagy valami mellett, hanem valaki vagy valami ellen, kivéve persze néhány orbáni hazafutást, elvégre nyalni kell annak, aki megélni akar.

Kérdésem nincs, nagyon köszönöm a kedvességét, még soha egyetlen kórházban sem tapasztaltam ilyesmit, van itt azonban egy félreértés, talán rosszul hallottak a telefonban, én nem államtitkár vagyok, hanem egy állami iskola titkára.

Másik kérdésem a kondomra vonatkozik. Na ne gondoljanak rólam rosszat, nem „arra” használom! Sajnos már nagyon rosszul látok, előfordul, hogy elvágom az ujjamat. Ilyenkor bekötöm, és egy kondomot szoktam felhúzni rá, hogy védje a sebet.

Természetesen nem arról van szó, hogy ne lenne időnként problémás más példák felhozása egy vita során. Értelmetlen kommentfolyamok sorozata terheli a szervereket, mert a különböző felek a valóság különböző szeleteit óhajtják ignorálni.

Mármost Orbán ezekkel a degeneráltakkal nyitna a nép gondolkozó része felé. Mintha leültetné Mészáros Lőrincet, Szíjj Lászlót és mélyen szemükbe nézne, és: "nos Lölőkém, Lacikám az van, hogy akkor innentől ti legyetek egy High-tech startup".

A közvetítések kedvéért az edzők teátrális dühkitöréseket, öröm­bacchanáliákat mutatnak be, a játékosok a párizsi megnyitón hírhedetté vált jelenet koreográfiáját adják elő gólörömként, de mi értelme van, ha utána visszavonják a találatot?

Divatba jött, hogy a papok és lelkészek, kihasználva rokonokkal nem rendelkező idős híveik kiszolgáltatottságát és hanyatló szellemi állapotát, meggyőzik őket arról, hogy ne az államra hagyják az ingatlanukat, hanem nevezzék meg őket örökösnek.

Szerb lőszer bukkant fel Ukrajnában, és Belgrád vált az Egyesült Államok szövetségese, Izrael egyik fontos fegyverszállítójává. Vucic fegyvereladással próbálja elnyerni Washington bizalmát, magyaráznunk sem kell, hogy ennek milyen a visszhangja Moszkvában.

Kétségünk ne legyen: hiába a tudósok felhívása, semmi sem fog történni. Ezzel sem. Mintha az ember vakon rohanna a végzetébe. Mondjuk, esztelenül, mint, aki nem látja a jövőből azt sem, ami világosan látható, hogy a bolygó napjai megszámláltattak...