VÉLEM ÉN

Akik a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítanak önmaguknak, azok hajlamosak a nyilvánosságot a negyedik hatalmi ágnak nevezni. De mi lesz akkor, ha a hatalmi ágak megosztása újra kialakul? Ezt a lehetőséget nem zárnám ki teljesen...

Magyart magas labdaként kezeli a Fidesz propagandája; másfél évük van arra, hogy arra szintje nyomják le az új riválist, mint Gyurcsányt 2006 után. Most ott tartanak – ahogy Deák Dánieltől olvashattuk –, hogy Magyar botrányhős, Orbán államférfi.

Magyar Péter folyvást bakafántoskodik mindenkivel. Érdekes kísérlet a mai: vajon mennyire háborítja fel a magyarokat, hogy az újságírókkal is? Na? Most fogják otthagyni, ugye? A nép büdösözése még hagyján, na de az újságírók, azok tabuk!

Remélhetőleg ha Magyar hatalomra kerülne, marad benne még radikális indulat és az első dolga lesz a Kunigunda utcai retkes kurvatanya bezáratása. Az épületben lehetne mezőgazdasági gépraktár, csirkenevelde, ezekből van haszna a népnek.

A ma már többnyire némán kollaboráló, mert a múltban a megbízhatóságát már bizonyított, a tudósi babérjait azonban féltő Freund "szabad és felelős polgárokról" beszél, akik "függetlenül" képviselik az álláspontjukat az élet frontvonalaiban...

Orbán szélsőjobb lázadása nem is a „bírósági aktivizmus” ellen irányul, valójában a hatalmi ágak szétválasztásának alapvető elvét, az igazságszolgáltatás függetlenségét kérdőjelezi meg. Itthoni hatalmát a hazai bíróságok alig-alig korlátozzák...

A legjobb kompromat az, amit nem használnak fel, véli az FSZB, vagyis ami szimpla zsarolás, minden cirkusz nélkül. A kompromat használata egylövetű fegyver, a dugiban tartott viszont a félelem és a behódolás évekig élesben tartott eszköze.

De van egy másik lehetőség is a több tízmillió euróra. Hogy mi, adófizetők fizettünk Trump barátságáért. Illetve barátságnak nevezhető-e az, amit pénzért vásároltunk? A válasz erre manapság Magyarországon az, hogy IGEN. Csupa nagy betűvel.

Miniszterelnökünk az ország története legnagyobb diplomáciai eseményének nevezi a mostanit. Nem vitatva e találkozó fontosságát, a „helsinki folyamat” részeként 1985-ben megtartott budapesti találkozó azért nagyobb volt.

A híreket olvasva, az ember nem tudhatja, hol végződik a valóság és kezdődik a fikció, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy mivé lesz az ember az embertelen időkben. Nem könnyű, de szükséges olvasmány Jászberényi Sándor könyve...