DOKU/TÉKA

Razvan Theodorescu akadémikus szerint a világon nincs még egy ország, ahol ilyen létezne, hogy a nemzeti adón kisebbségi műsort sugároznának, tiszta "kommunista csökevénynek" nevezte ezt az igényt.

Magyar-román értelmiségi találkozó Budapesten a kölcsönös nacionalizmusról. Ez szép, de vajon nem képmutatás csupán? Hiszen tavaly március 19-20 körül is ott volt egy nagyon színvonalas magyar-román találkozó, aztán láttuk, hogy közben mi történt...

Az esti tévéműsorban a román hadügyminiszter cáfolta az RMDSZ véleményét, miszerint a hadsereg tévéadásai (Pentru Patrie) magyarellenesek volnának. Hangsúlyozta, milyen jó viszonyban van Fürr Lajos magyar honvédelmi miniszterrel és Katona Ádámmal...

Az iskolai év kezdése botrányosra sikeredett több helyen is, mivel a Vatra Romaneasca folyamatosan akadályozni próbálja a magyar nyelvű oktatás visszaállítását. A német és más nyelvek nem zavarják őket, csak a magyarral nem tudnak megbékélni.

Nem hiszem, hogy lelkiismeretfurdalásom kellene legyen, amiért azokban a hónapokban annyiszor el akartam menekülni itthonról és mégsem tettem meg. Az elmúlt tizenöt év arról győzött meg, hogy nem az én világom Nyugat-Európában élni.

Előadás után Walter Roman magához intett, megszorította a kezemet, és a legtisztább magyarsággal a következőket mondta: „Gratulálok kedves barátom, kiválóan tolmácsolta a színdarab drámai mondanivalóját." Hát ez (is) történt Aradon, ezelőtt hatvan évvel.

A hírek arról szóltak a késő esti híradóban, hogy Moszkvában a november hetedikei felvonulások közepette lövöldözésre is sor került, de haláleset nem történt. Hiába, nem egyformán ítélik meg az emberek a történelmi eseményeket, és most már világszerte szinte mindenhol ki lehet mondani a más véleményt.

Napközben ismét eszembe jutottak Gyárfásék, ma utaztak el. Egy közeli barát ismét a határon túlra került. Ha meggondolom, hogy még szinte egy fél éve sincs, amikor Gyárfás Éva még arra biztatta Katit, hogy menjen dolgozni hozzájuk, a Marosvásárhelyi Rádióhoz!

Valakit érdekelt, hogy a hagyományosan alkatrészgyártásra, cukorgyártásra, élelmiszeriparra szakosodott, évszázados hagyományokkal rendelkező gazdasági egységek szétverése, majd bezárása után mi történt az alkalmazottakkal? Hol van már az Encsel Mór (Metalotechnica), a Minszki (IMATEX), a Konzervgyár, a Cukorgyár, a Prodcomplex ?

Minden figyelmemet leköti a magyarországi helyzet. A blokád miatt semmi nem mozdul, a termelés kiesése szintén nem tesz jót az ország gazdaságának, a tekintélynek meg kimondottan árt, hogy nem képesek kezelni egy ilyen kérdést. És üzemanyag sem lesz több ettől...