1991. május 25.
Végül harmincketten voltunk jelen osztálytársainkkal a még életben levő negyvenhat egykori érettségizőből, ezzel a legnagyobb százalékban a mi osztályunk egykori diákjai tudtak eljönni, de a többi három osztályból is közel ilyen arányban voltak jelen.
Az RMDSZ kongresszusán javaslatot fogadtak el, amely szerint be kell vinni az új román alkotmányba, hogy a magyar nemzetiség is államalkotó társnemzet. Nem hiszem, hogy ezt sikerül átvinni a román parlament két házában, de nem is tartom szerencsésnek a társ szót, az államalkotót igen. Különben a kongresszusi küldöttek is csak kis többséggel fogadták el a javaslatot.
1991. május 26.
Egész nap figyeltem a kongresszus híreit. A román TV-ben eléggé visszafogottan és tárgyszerűen számoltak be az eseményről, de persze még nincs vége. Kíváncsian várom a vezető megválasztását, magam Tőkés László mellett tenném le a voksomat, ha küldött lennék.
1991. május 27.
Ismét Domokos Géza az RMDSZ országos elnöke! Politikai alelnök Szőcs Géza, társadalmi alelnök Kolumbán Gábor. Tőkés Lászlót tiszteletbeli elnöknek választotta a kongresszus. Vajon úgy lehet-e értékelni, hogy a mérsékeltek győztek? Egyáltalán: győzelemként kell-e értékelni?! Tele vagyok kételyekkel és főleg azért, mert a kétszeres szavazás (mivel az első fordulóban, amikor Szőcs Géza egy szavazattal vezetett, „eltűnt” két szavazat), amelynek végén Domokos 129-125 arányban lett elnök, gyanúsnak tűnik.
Este Verával együtt felkerestük Fülöp Jenőt a lakásán, úgy tűnik, valóban alkalmazni fogja elárusítónak.
Kommentár 2005-ből
Nincs mit szépíteni, az első RMDSZ kongresszus vegyes érzelmeket keltett bennem. Akkor még nem voltam politikai szereplő, közéleti embernek is csupán annyiban számítottam, hogy nagylétszámú szövetkezeti mozgalomnak felelős beosztásban dolgozó tagja voltam. Mivel személyes tapasztalatom és megbízható információm nem volt a kongresszuson történtekről, évekkel később, elsősorban Domokos Géza Esély című emlékirataiból, de az egykori részvevőkkel folytatott beszélgetésekből is, kirajzolódott az események elég pontos lezajlása. Hiszek Domokos Géza tisztességében, és már évekkel ezelőtt is vallottam: nagy gondjaink adódtak volna, amennyiben Szőcs Gézát választja a kongresszus elnökké akkor! Ez nem azt jelenti, hogy Szőcs Géza erkölcsi bátorságát, netán költői tehetségét vagy akár a száműzetésben töltött éveit, viszontagságait egy pillanatig is kétségbe vonnám, de ma sem tartom alkalmasnak a közéleti vezető szerepére.
Ami pedig Tőkés Lászlót illeti, talán nem sértő, ha nem feltétlen említem minden vállalt tisztségét: a romániai magyarság döntő többségének (rövid ideig szinte teljes egészének) mérhetetlen tiszteletét kiérdemlő egykori temesvári református lelkész óriási csalódást okozott az elmúlt években. Biztosan állíthatom, nemcsak nekem. Nincs szándékomban felsorolni mindazokat a tévedésait és megnyilatkozásait, amelyek miatt őt magát sem tartom, immár évek óta, közéleti vezető tisztségre alkalmasnak. Személyes véleményemet írom: nem vitatható el történelmi érdeme a Temesvárról indult változások elindításában, ezért nyilvánosan mindig tisztelettel emlékeztem meg róla, de bizony közéleti pályám során igen gyakran volt alkalmam mások véleményével egybehangzóan megállapítani: jó, hogy sem 1991-ben, sem később, nem őt választották meg az RMDSZ országos elnökévé. Tiszteletben tartom azt, hogy számosan nem értenek egyet ezzel a véleménnyel, de attól az én meggyőződésem nem változik.
1991. május 29.
Színesben és itthon láttam a BEK-döntőt (Crvena Zvezda Belgrád – Olimpique Marseille), ami csalódást okozott: gyenge játék, sok durvaság, de azért láttam, hogy Belodedics továbbra is olyan „elegáns” játékra képes, amely talán csak Beckenbauer teljesítményéhez mérhető ezen a poszton.
1991. május 31.
A megyében rendőri segítséggel (!!!) folyik a magyar helységnévtáblák, utcanevek, cégjelzések eltávolítása! Ugyan ki tehet (és főleg ki tesz) ellene? A félelem a magyarokban tavaly március óta ott bujkál enélkül is, de hát a hatalomnak éppen az az érdeke, hogy ezt fenntartsa.
Jelentkezett telefonon Onucsán Ibi, szeretne gazdasági kapcsolatokat kialakítani a szövetkezeti hálózattal, magyarországi cége segítségével. Kérdésére, hogy vajon hazalátogathat-e minden veszély nélkül, Sabau Rodica alelnökünk epésen és veszélyesen nyílvánult meg: csak jöjjön, ha mer! Én ennek ellenére biztattam, nincs akadálya a jövetelének. Remélem, valóban nem lesz!
1991. június 2.
A Vatra Romaneasca konferenciáján az egykori vasgárdista, ma Olaszországban élő milliomos Iosif Constantin Dragant tiszteletbeli elnöknek választották. És felszólították Iliescut, hogy azonnal rendelje el az összes magyar műemlék lebontásának elkezdését. Mindez elhangzik Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában, amelyet Bernády György építtetett! Apropó: talán ezzel az épülettel is kezdhetnék a bontást, hiszen tele van a magyar kultúra és történelem olyan nagyjaival, mint Kossuth, Bethlen Gábor, Petőfi, Erkel, Jókai, Munkácsy, Liszt.
Különben tovább fagyasztják a lelkünket a mindenféle magyar feliratok eltávolításával és semmi hatékony közbelépésnek nincs nyoma sem.
Anyósom 80. születésnapját teljes családi körben ünnepeltük.
1991. június 4.
Trianon 71. évfordulóján viszonylag csend van. Egyelőre legalábbis. A helyi magyar sajtó közröhej tárgyává teszi a Vatra Romaneasca múlt hétvégi konferenciáján elhangzottakat. Az ostobaságnak, primitivizmusnak és a magyarellenes gyűlöletnek olyan foka nyilvánult meg, hogy azon csak szörnyülködni lehet. Sajnos, minden irónia ellenére nem tudok kacagni a történtek felett.
Szlovénia bejelentette: három hét múlva kilép az egykori Jugoszlávia tagköztársasági státuszából! Utána néztem: még két milliónyian sincsenek és mégis meg tudják tenni! Jóváhagyás előtt van ugyanakkor az egykori szovjet tagköztársaságok bizonyos fokú szuverenitását biztosító egyezmény. Vajon mit tartalmaz?
1991. június 9.
Bár az elszabadulni látszó árak miatt a fizetésem szinte semmire sem elég, azért Stefankovits Zita egykori iskolatársamnál (a Tompa Mihály-ma Govora utcai lakásán) befizettem a Hegyi Lajos Alapítvány számára egy félhavi járandóságomat. És milyen a véletlen: hazafelé menet a főtéren Tompa Miklós bácsi fogott karon és beszélt majd egy órán át örök szerelméről, a Székely Színházról. Eléggé felkavart, hogy szinte senkiről nem emlékezett meg dicsérőleg, és bár ismertem feszült viszonyát Lohinszky Lóránddal, nem örvendtem annak, amit az általam tisztelt művészről mondott. Még nagyobb megdöbbenéssel hallottam, amit Tőkés László ellen hangoztatott, de Domokos Gézát sem kímélte. Természetesen nem értettem egyet vele mindenben, de nem vitatkoztam vele. Mégiscsak nyolcvanegy éves már, és számomra már mindig úgy marad, mint szüleim (és a nagybetűs Színház) egykori Gazdája, akit tisztelni fogok, bármi történjen is. Mint ahogy biztos vagyok abban is, hogy engem ő úgy lát most is, mint az egykori gyermekszínészt, akit nagy szeretettel foglalkoztatott az ötvenes években, különböző szerepekben.
1991. június 13.
Nagyon fárasztó nap az irodában, rengeteg vita, győzködés. Hiába, nem tudok eléggé durva és könyörtelen lenni, ez pedig a jelenlegi helyzetben igencsak visszafogja a dolgok menetét. Nem tudok megbékélni azzal, hogy egyesek most sem értik: aki versenyképtelennek bizonyul, az fölöslegessé válik, nem feltétlenül az ő hibájából.
1991. június 17.
Ezt a hetet azzal kezdtem, hogy ismét tanulok: a Studyfor (Páter Gyöngyi egykori osztálytársam segítségével) számítógépkezelői tanfolyamát kezdtem el, egyébként Miska és Erzsébet is velem tart. Meglehetősen elkeseredtem a délelőtti elméleti órák alatt, mennyire idegen nekem ez a technika. Délután a gyakorlati foglalkozáson valamivel nagyobb önbizalommal vettem részt.
1991. június 18.
Kati elutazott Budapestre, nagyon nem bízom a sikeres felvételizésben, de ezt nem mondhatom meg neki. A tanfolyamon kétség és remény között vergődöm továbbra is, a munkahelyen sem nyugodt az élet.
1991. június 19.
Fülöp Jenő tartja az ígéretét a Vera alkalmazásával kapcsolatban. Reméljük, anyagilag is jobb lesz a helyzetünk, mert a munkanélküli segély igencsak csekély, azt nem lesz nehéz „felülmúlni”. Azért persze máris hálásak vagyunk Jenő gesztusáért, legalább élteti a reményünket.
Távozott Magyarországról az utolsó szovjet katona, több, mint 40 éves megszállás ért véget ezzel. De persze maradtak elegen a letelepedett, megnősült, férjhez ment egykori szovjetekből bizonyára éppen elegen, akik legalábbis szellemükben tovább éltetik az addigi élet „dicsőségét”. Arról nem is szólva, hogy minden valószínűség szerint a szovjet-magyar gazdasági kapcsolatok lazulni fognak, ennek viszont csak a magyar gazdaság fogja kárát látni. Bár ne lenne igazam, de az Antall-kormány mintha nem tekintené eléggé fontosnak a hatalmas keleti piac megtartását, akár megerősítését.
1991. június 21.
Sikerült az egyhetes tanfolyam végén letett elméleti és gyakorlati vizsgám, papírom is van róla, hogy alapfokon ismerem a számítógép kezelését. Mégsem vagyok elégedett, mert ha nem lesz alkalmam gyakorolni, ebben a rohamosan fejlődő és terjedő szakmában menthetetlenül lemaradok.
Este bemutató, szokás szerint ott voltunk. Székely János: Vak Béla király című drámájában tetszett a szöveg is, a rendezés is, elégedettek voltunk Nagy Istvánnal, Gáspival és Kozsik Józseffel is.
1991. június 22.
Miskáékkal kimentünk Szováta mellé, egy tisztáson töltöttük a szombatot. Közelünkben senki nem zavarta az idillikus környezetet, igencsak jól éreztük magunkat.
1991. június 24.
Kati ma vizsgázott! Nagyon sokat gondolok rá és arra is, mennyi minden forog kockán a sikere vagy sikertelensége függvényében! Valamennyiünk számára, a közeli és távolabbi terveinket illetően.
A román parlament egyhangú szavazással vetette el a Molotov-Ribbentrop paktum területi következményeit, vagyis Besszarábia elcsatolását Romániától. Csak azt nem tudom, hogy ennek milyen konkrét következménye lehet, hiszen ezzel a második világháború utáni, 1947-es párizsi békeszerződés érvényességét is megkérdőjelezi a román parlament?! Akkor viszont miért ne lehetne felvetni a két bécsi döntés el nem ismerését vagy akár a Trianoni szerződés érvényességét?! Bolondság, hiú ábrándok!
1991. június 25.
Nem tudnak megegyezni a magyarok a szovjetekkel a kivonulás utáni kártérítésben, a jegyzőkönyv még nem került aláírásra.
Levelet kaptunk Lóriéktól és Gyárfás Pistától. Talán sikerül az idén Magyarországon is találkoznunk az őszi szabadságunk idején.
1991. június 26.
Jugoszlávia szétesőben: a szlovének után a horvátok is bejelentették kilépésüket a föderációból. Ezt (szerintem csak egyelőre) nem ismeri el sem a nemzetközi politika, annál kevésbé a jugoszláv nemzetgyűlés (ezt értem is, hiszen ezek a tagköztársaságok adták az export nagy részét, biztosították a környezetükben levő volt szocialista országokhoz képest kiemelkedően jobb életszínvonalat). Ugyanakkor az sem elhanyagolható, sőt!, hogy a szerb ortodox vallás kerül szembe a nyugati kereszténységhez kötődő katolicizmussal és protestáns hagyományokkal. Sajnos, sejtéseim a véres polgárháború kitörésével kapcsolatban beigazolódtak, már halottakról is beszámol a magyar rádió híradása.
Elgondolkodtató: az egykor az első világháború utáni status quo teljesen bomlani látszik: a napokban felmerült Besszarábiával kapcsolatos román parlamenti állásfoglalás, a szlovákok mozgolódása a csehszlovák állam tagadása irányában, a volt szovjet köztársaságok szuverénitásra való törekvése különösen a Balti államokban és persze Jugoszlávia föderációs berendezkedésének ellehetetlenülése – ez mind arra mutat, hogy az elmúlt hetven évben megcsontosodott politikai-földrajzi egyensúly kibillent. Csak Magyarország marad ki ezekből a csatározásokból, persze nem kis eredmény azért a szovjet csapatok, remélem, valóban végleges távozása az országból. De ami például a magyar-szlovák határ közelében vagy a magyar-jugoszláv határ közelében levő, szinte színmagyar települések státuszát illeti, talán nem kellene egy kézlegyintéssel azt mondani, hogy nem szabad felrúgni az eddigi szerződéseket, mert az polgárháborúhoz vezethet. „Kávéházi hadvezér” nem lennék, de talán most másfajta politikát kellene felvállalnia a magyar kormánynak, beleértve a Székelyföldet is, hiszen a környező világban történtek azt látszanak igazolni, hogy semmi nem megváltoztathatatlan. Persze semmiképpen nem szeretném, hogy háborúzzunk senkivel, de ébren kellene tartani a változtatás reményét legalább…
1991 június 27.
Megkezdődött a formális háború Jugoszláviában: a szövetségi haderő megtámadta a két kiszakadó köztársaságot! Halottak, rombolás, menekültek, káosz.
