furcsa ürességet hagyott bennem maga után Ridley Scott Napoleonja, pedig látványos film, olyan igazi történelmi, egy csomó nagy csatajelenettel, mégis minden olyan külsődleges, olyan valódi jelentés nélküli, néhány uralkodó, császár, király, cár stb ad hoc felállásokban nekimennek a gazdasági érdekeiket sértő másiknak, osztogatják egymás között a lapokat és meghódított területeket, a tömegeknek is megvan persze a maguk játéka, ők a szabadság, testvériség , egyenlőség jegyeiben hol lefejezik, hol meg visszahívják ugyanazt a politikai erőt
mintha az ember valamiféle papirmasé báb lenne a sorsa kezében, teszi, ami éppen jön, szeretkezik, mint az állat, gyilkolja a másikat, mint az állat, Napoleon kis, köpcös, tulajdonképpen jelentéktelen emberke, csúnyácska tartással és időnként valódi érzelmekkel, leginkább persze csak a hódításai, a megszerzett javai érdeklik, de egyik győzelme után szokatlan érzékiséggel tud beszélni a borról, talán csak erre emlékszem az egészből, meg a kezüket, lábukat vesztett, megvakult, ezer sebből vérző, megfagyott, a jég alatt megfulladt emberekre és lovakra, ez utóbbiak tényleg áldozatok, mert az ember nem is érdemel mást, létezése jelen formájában annyira értelmetlen
a hazáért, mondja Wellington az angol katonának, a hazáért, mondja Napoleon a francia katonának, akik aztán engedelmes játékkatonákként a terepasztalon fejvesztve rohannak is egymásnak, a film egy elég hangsúlyos pontján hozza a rendező a tudomásunkra, hogy hatvanegy csatája során Napoleon vagy hárommillió hullát termelt önmaga és népe legnagyobb dicsőségére, fényezni is imádta magát, na, ki égette fel Moszkvát? kérdezte dicsekedve az Elba szigeteki gyerekeket, az oroszok, hogy égessék a franciákat, jött a gyermekien őszinte válasz csapásként arra a mérhetetlen egójára
ha ma, a filmben ábrázolt ún. felvilágosodás után több mint kétszáz évvel körülnézünk láthatjuk, ha az ember nem is, a gyilkolás technológiája legalább sokat tökéletesedett, a mai több tucat háborúnak sincs sokkal több értelme, csak ma már nem a Place de la Revolution-on zajló guillotin általi kivégzések elégítik ki az ember vér iránti örök vágyát, ma már 3D-ben a karosszékeinkből fogyasztjuk felettébb civilizált elborzadásaink közepette a globális mozivásznon számunkra mindig megindokoltan, tehát elfogadhatóan legyilkolt, vérükben vonagló embertársainkat
hát ennyit Napoleonról, a nagy ikonról
A szerző Facebook-bejegyzése 2023. november 22-én.
