1991. február 12.
Levélváltás Domokos Géza és Eva-Maria Bárki asszony között arról, hogy miért nem elég „radikális” az RMDSZ? A kívülről jött, mégoly jóhiszemű vélemény azért sántít, mert nincs tudatában annak, hogy itt még messze nem tartunk a jogállam „boldog időszakában”, évekre lesz szükség, hogy a kedélyek megnyugodjanak, a jogi szerkezet modern és (esetleg) igazságos is legyen. Teljes mértékben osztom Domokos véleményét, értékelem higgadt hangvételét.
Állítólag betelepítési kísérletet folytat a kormány Besszarábiából Székelykeresztúr környékére, legalábbis erről érkeznek kósza hírek.
Folytatódik a iasi-i és temesvári vasutasok részleges munkabeszüntetése.
Itthon aggódunk Kati jövőjéért. Készülni akar a jövő őszi felvételire, de el sem tudja képzelni, hogy munka mellett milyen erőfeszítést fog ez jelenteni. Valósággal kiborult, mikor elmondtam, Halmágyi Feri egyik lánya Budapesten takarítónőként dolgozik és úgy készül felvételizni. Azt hiszem, egy kissé túl keményen támadtam neki…
1991. február 14.
Civil óvóhelyet talált el véletlenül egy amerikai bomba, több, mint 250 személy halálát okozva. A háború az háború, nagyon sajnálják, de ilyenkor előfordulnak ilyen esetek-mondták az amcsik, nagy felháborodást okozva ezzel világszerte. A sivatagi vihar elnevezésű hadjárat persze folytatódik.
1991. február 15.
Gyűlés a Muresul szövetkezettel, később Cocis Dumitru egykori Mobila-szövetkezeti elnök búcsúztatása, nyugdíjba vonulása alkalmából, az Oroszlán vendéglőben, pontosabban az annak helyén működő késdobálóban. Kedvetlen is voltam, meg aztán siettem a színházba. Kincses Elemér: Maraton című történelmi tragikomédiája nem tetszett, igen hosszúnak tűnt a szöveg a mondanivalóhoz képest. A színészek igyekeztek, de egészében nem kellett volna annyira sietnem az ünnepségről…
1991. február 16.
Jó nagy séta Verával a szépen behavazott városban. Kellemes volt, jót levegőztünk, különben is kellett már egy kissé kijönni a hetek óta zsúfoltabb lakásból. Az öregek jelenléte néha bizony zavaró, de természetesen nem lehet siettetni visszautazásukat.
Irak bizonyos feltételekkel kivonulna Kuwaitból, Amerika nem enged a zsarolásnak, mert most már nyeregben érzi magát.
1991. február 17.
A román király kerek-perec kijelentette: haza akar jönni kormányozni, de nem uralkodni!
Az Öbölben minden készen áll a szárazföldi hadműveletek megkezdéséhez.
A nagy havazás miatt akadozik a forgalom az ország déli részén. A vasúti pályák ugyan állítólag szabadok, de egy szó sincs arról, mi a helyzet a sztrájkoló vasutasokkal?!
1991. február 18.
Tovább tart a sztrájk a vasútnál, most már több kereskedelmi egység is sztrájkba lépett Bukarestben, mert nehezményezik az elárusítóhelyek igazságtalan elosztását. Vajon Vásárhelyen is nem kellett volna idejében sztrájkolni, hogy a főtéren ne csak román nemzetiségűek kapjanak üzlethelyiségeket?!
A Bukaresti TV magyar adásában Petre Roman nyögdécselt és sóhajtozott egy interjú kapcsán, amelyet Boros Zoltán készített vele. Nem volt elég rámenős a riporter, így is kifakadásra késztette néha a miniszterelnököt. Néhány „gyöngyszem”: a Nemzetmentési Front soha nem használt etnikai célzatú kijelentéseket a kampánya során, bezzeg Magyarországon mit művelt az MDF! Aztán: a románok nem tudják elfelejteni, mit terjesztettek világszerte a magyarok Mihaila Cofariu esetéről, persze meg sem említette, mit keresett az áldozat Marosvásárhelyen és kit akart megölni ott, nevezetesen a Bolyaiakat… És hogy a magyar egyetem szeparatizmushoz vezetne, ne is követeljük!
Tarik Azisz iraki külügyminiszter átvette Moszkvában Gorbacsovtól az egyelőre még ismeretlen tartalmú béketervet. Amerika megvárja Szaddam Husszein válaszát, mielött elindítaná a szárazföldi hadműveleteket.
1991. február 19.
A iasi-i vasutasok általános sztrájkra hívják fel szaktársaikat. A helyzet robbanásig feszült, a kormány nem enged a követeléseknek.
1991. február 20.
Hajnalban Katit kísértem a buszállomásra, indult felvételire jelentkezni. Ki tudja, mit hoz a jövő számára?
Délelőtt Ludason jártam, kellemes beszélgetés a nagyon optimista Lapusan szövetkezeti elnökkel.
Mivel továbbra is állnak a vonatok, az öregeket a hét végén autóval visszük haza Aradra, valószínűleg Temesvárra is átmegyünk.
Nincs hír Szaddám válaszáról a béketervvel kapcsolatosan.
1991. február 21.
Razvan Theodorescu akadémikus (nem túl sok az akadémikusaink száma-lásd a néhai Elena Ceausescut is!), a Román TV elnöke felháborítónak és elfogadhatatlannak tartja a magyarok követelőzéseit a magyar adás megtartására és bővítésére. Szerinte a világon nincs még egy ország, ahol ilyen létezne, hogy a nemzeti adón kisebbségi műsort sugároznának, tiszta „kommunista csökevénynek” nevezte ezt az igényt, szerinte nem vagyunk az eszünknél. Igaza lehet: ilyen közegben itt élni, valóban öntudatlan állapotot feltételez, ergo nem vagyunk normálisak, ha még mindig itt maradtunk!
Gyanúsnak tűnik a szovjet álláspont és csend az iraki üggyel kapcsolatban. Nagy sakkjátszma a két nagyhatalom közt, a szovjetek nyilván nem akarják nagyon exponálni magukat egyik fél mellett sem.
Kommentár 2005-ből
Évekkel később Razvan Teodorescuból többek között szenátor és művelődésügyi miniszter lett. Emlékszem, hadakoztam vele a marosvásárhelyi színház ügyében, szerettem volna, ha megérti, milyen rendkívüli helyzet az, hogy az általa vezett minisztérium nem támogatja anyagilag a „nemzeti színház” státuszával rendelkező intézményt, a megyei tanács pedig tizenegy művelődési intézmény fenntartását kénytelen helyi erőből biztosítani. Egyáltalán nem volt szimpatikus, oda sem figyelt az érvekre, futó ígéreteket tett ugyan, de abban a pillanatban tudtam, hogy még ki sem ment a Kultúrpalota tükörterméből és már el is felejtette, amit ígért.
Ugyanaz a fontos személy az Aradi Szabadság-szobor felállítása előzményei során vállalt dicstelen szerepet, hogy aztán az utolsó utáni pillanatban köpenyeget fordítson és megjátssza a „nagy magyarbarátot” és európai szellemiségű intellektüelt. Nem tudom, kit győzött meg közülünk.
És olvasom, hogy az 1990 júniusi bányászjárás miatt Ion Iliescu mellett őt is, mint a televízió akkori elnökét, gyanúsítottként fogják beidézni, hiszen a Román TV durván manipulálta akkoriban (1990 június második dekádjában) az ország lakosságát, félrevezetően állította be az eseményeket, a hatalom szája íze szerint. Teljesen megérdemelten és jogosan vonják (ha!) felelősségre.
1991. február 23.
Autózás Aradra az öregekkel, Déván túlig Öcsi volt a sofőr, jól csinálta. Máriaradnán meglátogattuk a kegytemplomot, szép emlék maradt a felszálló ködben ragyogó napsütést is élvezhettünk, fényképet készítettünk.
1991. február 25.
Hazafelé Nagyvárad felé vettük az irányt, benéztem a szövetkezetek megyei szövetségéhez, Mihai Bar elnök-kollégával beszélgettünk a jövőről. Azt mondta, az intézményen belül rossz a hangulat, olyan, amilyennek én az itthonit leírtam. Meglepett viszont, hogy nagyszabású terveket szövöget a magyarországi kapcsolatai kihasználásával és teljes mértékben a kereskedelmi tevékenységet helyezi előtérbe, kevésbé lát esélyt arra, hogy a termelési ágazatok sikeresek legyenek, annál nagyobb fantáziát lát az árucserében és a szolgáltatásokban.
Kommentár 2005-ből
Nem gondoltam volna, hogy Mihai Bar a kilencvenes évek második felében olyan politikai pályát fog befutni, amelynek ellentmondásaival nem kívánok foglalkozni. Tény viszont, hogy nagyon jól kamatoztathatta kapcsolatait, hiszen a médiákban megjelentek szerint jelentős magánvagyont és politikai hatalmat halmozott fel. A Szociáldemokrata Párt Bihar megyei vezetését is magához kaparintotta egy időben, parlamenti képviselőként is tevékenykedett két választási ciklusban, egyszóval igencsak felvitte az Isten a dolgát. Ki- és visszalépett a pártba, talán volt Demokrata Párt-tag is, mindenesetre egyik jellegzetes és meghatározó figurája volt a Bihar megyei történéseknek a kilencvenes évek második felében, majd 2000 után ismét. Lehet, hogy én nem sáfárkodtam jól, vagy nem voltam tudatában a „hatalmamnak”?
1991. február 26.
Tegnap késő este megérkezett Kati, hozott egy csomagnyi Képes Sportot. Sikerült beiratkoznia a felvételire.
Ma délelőtt Erdőszentgyörgyön jártam Bertalan Mihály elnökkel és vezetőtársaival beszélgettünk a szövetkezeti vagyonról és az évek során felvett, szövetkezeti hitelekről.
1991. február 27.
Kimerítő munkával sikerült befejezni az új részvénytársasági forma alapszabályát és szimbólumot is „kitalált” Jakots Laci képzőművész. Az Alfacom név is tetszik, a rajzolat is sikeres.
1991. február 28.
Éjjel egykor indultunk Bukarestbe Orosz Toncsi főkönyvelő kollégámmal, este tízre itthon is voltunk, sikerült megkapnunk az összes jóváhagyást a kereskedelmi társaságunk bejegyzéséhez. Megszűnt tehát az eddigi UJCM (a Kisipari Szövetkezetek Megyei Szövetsége). Nem jubilálok, de szükséges volt ez a lépés, több szövetkezet eddig sem tekintette már tagként önmagát, a szabályzatokat nem tartotta tiszteletben, akkor pedig hiába erőltettük volna a régi formák tovább éltetését.
Fegyverszünettel ér véget az Öböl-háború?
