1991 január 28.

Tragikomikus, hogy a mégoly hamis jelentést sem tartják eléggé „románpártinak” egyesek, csak úgy fröcsköl a magyarellenes gyűlölet számtalan megnyilatkozó szájából. Itthon Ileana Filipescu alprefektus-asszony is sorompóba állt „megvédeni” az „ártatlan” románokat. A termetes zenetanárnő ezúttal is falsot fogott.
Irak ismét megpróbált rakétákat kilőni Izraelre, de sikertelenül. Közben állítólag már száz iraki repülő menekült Iránba!

1991. január 29.

Körutat tettem két bukaresti küldöttel a megyében, a Mobila szövetkezetnél, és Szovátán is jártunk. Meglepődtek, hogy milyen folyamatos nálunk most is a munka! Megáll az ész, hogy ez esemény számukra!
Van némi remény arra, hogy rövidesen befejeződnek a hadműveletek Irakban. Közben nehezen halad Románia különleges megfigyelői státuszának elfogadása az Európa Tanácsban. Nem csoda!
Kedves üdvözletet kaptam Szlávik Feritől a Központi Fizikai Kutató Intézetből. Jólesik, hogy egy év után sem felejtette el kellemes eszmecseréinket, igaz, magam is igyekszem fenntartani a kapcsolatot.

1991. január 30.

Szárazföldi ütközet, amerikai halottakkal is, Szaúd-Arábia területén.

Tüntetés Bukarestben a vásárhelyi jelentés tartalma ellen! Hihetetlen, de állítólag innen vittek 1000-1500 személyt (ingyenesen, persze), hiszen a bukarestieknek nem volt kedvük kivonulni. Vagy egyszerűen nekik nincs miért „félteniük” tőlünk „kiváltságos” román voltukat?

1991. január 31.

Erős szárazföldi ütközetek Szaúd-Arábiában. Az év első hónapja igazán nem volt békés, ki tudja, mit hoznak a következők? Nem vagyok optimista.

Öcsi fiamnak munkahelyi gondjai támadtak, holnap megpróbálok valamit tenni érte, bár ő nem akarja, hogy beavatkozzam.

1991. február 1.

Egyre nőnek az amerikai veszteségek is, a rövid háborúra ismét kevés a remény. Csernátoni Gyuri látogatása az irodámban nem valami kellemes emlék, dehát tavalyi, budapesti utunkon sem volt róla túlságosan kedvező benyomásom.

1991 február 2.

Kellemetlen vádak a szerbek részéről a magyarok ellen: állítólag a horvátoknak szervezett formában Magyarországról szállítanak nagy mennyiségű lőfegyvert! Nem örülnék, ha beigazolódna.

Egy svédországi segélyszállítmány, amelyet az itteni magyar közösségeknek szántak a svédországi magyarok, ismét alkalmat adott arra, hogy támadjanak a „honfiak”. Igaz, nincs is szükségük ilyen hivatkozási alapra, zsigerből gyűlölnek bennünket, ezzel kell megtanulni együtt élni!

Bosszant, hogy nincs lényeges haladás az érettségi találkozónk szervezése ügyében. Meglepő: egy december 19.-én feltett, Karácsonyi (!) üdvözlet Ildikóéktól, Bischofswerdából, ma érkezett meg!

1991 február 3.

Egy csendes vasárnap is tartogathat kellemetlen híreket, megszokni mégsem tudom: a román TV magyar adásának felét, vagyis másfél órát, átirányították a kettes műsorra, amit Erdély nagyrészén nem is lehet fogni! Ismét eszembe jutott: úgy kell nekem, ha nem voltam képes kint maradni!

1991 február 4.

Gyűlés az elnökökkel és döntés: megyek Sepsiszentgyörgyre és Csíkszeredába. Éppen a leghidegebb téli napok járják, meglehetős mennyiségű havazással, dehát nincs mese, menni kell.

Tiltakozás a magyar adásban a műsoridő átszerkesztése miatt.

Öböl-háború: diplomáciai próbálkozások, Irán kezdeményezésére, a fegyverszünet eléréséért. Irán ugyanis már nem bírja fogadni a menekülők tömegeit.

1991 február 5.

Jó nap Sepsiszentgyörgyön, maximális egyetértés Puskás Bálinttal, a Kovászna megyei szövetség elnökével és vezetőtársaival, a szövetkezeti jövőről, az összefogás szükségességéről. Csak a krónikus vízhiány, amiben a város szenved, rontott a hangulatomon.

1991 február 6.

Csíkszeredában is azt tapasztaltam, hogy nálunk kevesebb és nem olyan kritikus gondokkal küszködünk, ez egyrészt bíztató, másrészt elgondolkodtató, hogyan tudunk majd együttműködni a két megyével, ha olyan éles vitáik vannak egymás között? Talán azért Bukarestben egyformán, egymást támogatva, eredményesen fogunk tudni fellépni.

Este itthon, együtt az Aradról egészségesen érkezett anyósommal, apósommal, akik két hetet töltenek nálunk.

A magyar kormány állítólag belebukhat a horvát fegyverszállítási ügybe.

1991 február 7.

A kilátástalanság miatt mintegy 300 ezer embert foglalkoztató ipari üzemeket állítottak le és a munkásokat kényszerszabadságra küldték! Bennünket még nem érint az intézkedés, de a hangulat pocsék.

Románia bejelentette, hogy brit felkérésre 500 önkéntessel (vegyvédelm és egészségügyi alakulatok) „beszáll” a háborúba. Igazam lett tehát, hogy részt fog kérni a „győzelemből”. Szerepet játszhat a márciusban kiírandó, moldáviai referendum ügye is, ki tudná ezt pontosan ?

Újabb kirohanás Magyarország ellen: a fegyver-affér ügyét alaposan ismertető Rompres „felmelegít” egy január kilencediki cikket, amely a Renasterea Banateana temesvári, magyarellenes lapban jelent meg és azt állítja, hogy a Temesvári Társaság egy külföldre szökött tagja azt nyilatkozta, hogy ennek a társaságnak alapvető célja Erdély és a Bánság elszakítása Romániától és Magyarországhoz csatolása, három lépcsőben. Íme, a „bizonyíték”, harsogja a hírügynökség, hogy Magyarország valóban erre készül Szerbia (ott is van egy része a Bánságnak…) és Románia ellenében!

Este tíz körül Simon Jancsi hívott fel Németországból, még éppen idejében, hogy valamit javítson a hangulatomon. Természetesen az érettségi találkozó ügyét tárgyaltuk elsősorban, jól jön most is a segítsége.

1991. február 8.

Erős rendőri biztosítás közepette a Vatra Romaneasca megtartotta megalakulásának első évfordulós ünnepségét Marosvásárhelyen. Nincs sok hírem az eseményekről, állítólag be sem engedték a helyi magyar sajtó képviselőit a rendezvényre és el lehet képzelni, miket hordtak ott össze a „haza védelmében”. Mivel pedig az ország déli részében nagy havazások voltak, a központi sajtó meg sem érkezett a városba.

1991. február 9.

Király Károly nyílt levélben hívta fel Petre Roman miniszterelnök figyelmét arra, hogy semmit nem váltott be a kormány azokból az ígéretekből, amelyeket a nemzeti kisebbségeknek (és a nemzetközi szervezeteknek!) tettek a tavaly (anyanyelvi oktatás, a magyarországi TV műsora vételének engedélyezése stb.)
Az RMDSZ országos vezetősége tájékoztatja a román közvéleményt, hogy március 15.-t tekintsék az egyetemes szabadságjogok ünnepének is, hiszen a magyar forradalom 1848-ban ennek szellemében zajlott és a határon túli magyarság szuverén joga erről ünnepélyesen megemlékezni.

1991. február 10.

A szinte szokásos vasárnapi kultúrális esemény: Kiss Irén (van, ki e nevet ismeri?): Mayerlingi fondorlatok című drámáját néztük meg a Studióban a szinisek előadásában, Kincses Elemér rendezésében. Soha nem fogom megérteni, milyen elgondolások alapján kerül színpadra egy-egy mű Marosvásárhelyen?! Annak azért örvendtem, hogy telt ház volt, de egyéb okom nem volt a tapsikálásra.

A marosvásárhelyi (vidrátszegi) reptér

1991. február 11.

Megindult a „kádermozgás” a munkahelyemen, de sajnos inkább a jobb képességű emberek távoznak: a jogtanácsost különösen sajnálom, a számítóközpontunk vezetőjét már kevésbé, de mások is főleg a jobb fizetés miatt hagynak el bennünket. Érthető, de talán majd nálunk is kialakulhatnak jobb körülmények.
Katona Tamás és Szokai Imre külügyi államtitkárok Belgrádban próbálják tisztázni a magyar-szerb viszonyt mérgező vádakat.
Magyar-román értelmiségi találkozó Budapesten a kölcsönös nacionalizmusról. Ez szép, de vajon nem képmutatás csupán? Hiszen tavaly március 19-20 körül is ott volt egy nagyon színvonalas magyar-román találkozó, aztán láttuk, hogy közben itthon mi történt…
Elindult az első Marosvásárhely-Budapest légijárat!!!

Kommentár 2005-ből

Annak idején még el sem tudtam képzelni, hogy évek múltán, a Maros Megyei Tanács alelnöki, majd elnöki funkciójában mennyi csatám lesz a marosvásárhelyi (vidrátszegi) repülőtér fenntartására tett erőfeszítéseim miatt. Bár az itt említett légijárat hamarosan befuccsolt (azt állították, hogy nincs rá fizetőképes kereslet, de bejátszott a megszüntetésbe a hagyományossá vált magyar- és Marosvásárhely-ellenesség is), éveken keresztül eredménytelenül érveltem azért, hogy a román közlekedési minisztérium végre engedélyezze a rendszeres működését egy ilyen közvetlen járatnak a magyar főváros felé. Miközben beindulhatott Kolozsvárról, Temesvárról, egy időben Szatmárnémetiből, Nagyváradról is, Marosvásárhely végig „fekete bárány” maradt. Hihetetlennek tűnik, de igaz: folyó év júniusában is még csak ott tartunk, hogy esetleg engedélyezik a járatot, pedig Maros megye képviselői, szenátorai, immár miniszterei, miniszterelnök-helyettesei is lobbiz(hat)nak Bukarestben. És el ne felejtsem: rendszeresen járnak járatok Marosvásárhelyről… Koppenhágába, több olasz és német városba!