INTERJÚ / ESSZÉ

Az idei amerikai és európai választások meg fogják mutatni, hogy megindult-e már visszafelé az inga, vagy a nyugati társadalmak vezetésére hivatott szocialisták, szabadelvűek és a konzervatívok kapnak még egy utolsó – ismétlem: utolsó – esélyt.

A monumentális, talapzatáról 93 méter magasba nyúló emlékmű a szabadság és a remény jelképévé vált az Atlanti-óceánon érkező bevándorlók millióinak, mielőtt a korlátlan lehetőségekkel kecsegtető Újvilágba léptek. Ma nemzeti emlékhely

Orbán Viktor egyik jellemvonása: bosszút állni korábbi jótevőin és barátain. Soros György mellett üldözi azt a lelkészt, aki megkeresztelte két gyermekét, valamint kezdeti szövetségeseit. Ambíciója, hogy a történelem egyik főszereplőjévé váljon, teljesült. A kérdés, hogy miféle szerep ez.

A békepártiság nem ismeretlen a történelemben. Angol neve: ‘appeasement’. Ma már pontos meghatározása is van: olyan politikát neveznek ilyennek, amely hajlandó politikai, anyagi és/vagy területi engedményt tenni egy agresszív hatalomnak, hogy elkerüljék a konfliktust.

Mit jelentett Adenauer számára a kereszténydemokrácia? Egy olyan eszközrendszert, amellyel Németországot visszatérítheti a helyes útra, a demokratikus népek közösségébe. Számára a kereszténydemokrácia és a liberalizmus értékrendje nem vált el egymástól.

Janicsárképzők létesültek, hogy a kevesek hatalmát képviseljék, szellemét meghonosítsák, elfoglalják azokat a stratégiai posztokat, amelyekkel a lázálmokat is valóságként celebrálják. A racionalitást előzték a kanyarban, és a többség hurrázott...

A baloldal egyre inkább vallástalanná vált, ráadásul a baloldali optimista víziók is hitelüket vesztették: a mai progresszívok elfogadják az elnyomás és az egyenlőtlenség marxista leírását, de már nem hisznek egy igazságosabb társadalom megvalósíthatóságában.