INTERJÚ / ESSZÉ

A harag olyan, mint a fellobbanó tűz, ami adott pillanatban elfogadható, vagy akár nélkülözhetetlen, utána azonban el kell oltani, és csak jó dolgok érdekében, az igazságtalanság ellen szabad újra meggyújtani. De nem loboghat egy egész életen át.

A kormányzat legfontosabb feladatai között ott kell lennie a közmorál fenntartásának; nem pusztán az államszervezés, irányítás, szankcionálás, hanem a példamutatás révén is. Egy demokráciában a küzdelmek során is szem előtt kellene tartani ezt a posztulátumot.

Amennyiben Hararinak igaza van, a vallás és az egyházak egyre fölöslegesebbnek tűnnek, mivel az emberi kooperáció már alapvetően nem rájuk épül. Szerepüket átveszi más: gondoljunk a felvilágosodásra, a nemzetállamok létrejöttére, a gazdasági globalizációra...

A jövő évi választás jóval túlmutat önmagán: Feléledhet a remény és lehetőség Magyarországon és szerte a világban, hogy megszabaduljunk a politikai passzivitástól és beletörődéstől, és újra aktív, tenni és változtatni akaró polgárok legyünk.

Az Orbán-rendszer viszonylag rövid idő alatt összeomlik, ám mire a romjait közösen ellapátoljuk, megkérgesedik a tenyerünk és az emberséges viselkedéssel szemben a szívünk. Nincs okunk sokáig várni. Köpjünk végre a markunkba, és lapátoljuk el őket!

Orbán Viktor tihanyi beszéde nyers és őszinte volt, mint az őszödi beszéd; s a „nemzet érdekében” nemzetellenes, mint ama decemberi 5-ei népszavazás. A beszéd nyilvánvalóvá tette Orbán vátesztudatát, groteszk világpolitikai ambícióit és „szuverenista” rögeszméjét.